Adam

- Majd biztos kérek neked. Szerintem is. Hülye vagy te. - Szóltam a lány után. Most komolyan azt várja ,hogy majd hozogatok neki? ezt itt baszta el. Akkor nem lesz igazolása. Amúgy se maradok itt. Na jó itt kéne ,de most komolyan egy ilyen hülyeség miatt? Nevetséges. Válasszunk kitől akarok élebaszást? Az igazgatótól.... Vagy az edzőtől.... Még mindig az igazgató a kecsegtetőbb. A francba már. Én edzésre akarok menni.

Jajj, Istenem visszajött. Miért érdemeltem ezt az idiótát? Hát menjen már haza. Komolyan a nap 24 órájában velem akar lenni? De fasza.
- Tudom ,hogy csak miattam szeretsz ide járni és ,hogy óriási késztetést érzel arra ,hogy lenyald a nadrágomban lévő szerszámom. Ha gondolod megteheted, de csak ha nincs valami halálos betegséged. - Gúnyolódtam. - Miér nem húztál haza? - Ezt a rendességet. Hol a kupám ,amit épp most nyertem? Na már. Itt kéne lennie. Habár ,már így is tele van a szobám. Foci... Kosár... Versenyúszás.... Komolyan el kellene szállnom. De én nem teszem. Mert ilyen jóféle vagyok.
- Adam... Szépségem! - Köszöntött minket Den. Ekkora lúzert. Hogy lehet ilyen idiótán nyomulni? - Ugye nem veszitek komolyan ,az itt maradást? A rohadás sem üldögél itt. Ad ,te menjél edzésre ... Szivi te meg gyere velem ,csinálunk valami nagyon jót. Tudod kuki a punciba. - Ez fogyatékos. Miért csak én vagyok ebbe suliba normális? Na nem is baj.
- Na ,jól van én szerintem húzok ,ti meg azt dugdoztok amit akartok. Hallod gyere már. - Löködtem meg Dent.
- Jól van megyek. Ne tessék itt a számom. Hívj ,amint szabad vagy. - Adott Jadenek Den egy számot, aztán pofán nyalta. De most komolyan ,nem csók, nem puszi, hanem pofán nyalta. Mondom ,hogy kutya.
- A viszont nem látásra hervasztóka. - Rántottam ki cuccomat szekrényemből, majd becsaptam és már indultam is a pálya felé....

Jade

- Sírva? Nem ismersz te engem - forgattam meg gúnyosan szemeimet. - Nem szoktam én sírni. Soha - na ez az állítás talán egy kicsit elhamarkodottan csúszott ki számon, de végülis, nem is tudom mikor könnyeztem utoljára. Kemény vagyok. És ennek a látszatát tartanom is kell. 

- Menj. Kérhetnél nekem is - szóltam a srácnak és miután belenéztem órarendembe, örömmel konstatáltam, hogy ma már nem lesz több óránk. Szabad a délutánom. Arra az idióta bezárásra ugysem megyek. Mi nekem egy igazgatói? Hát minek vannak akkor az embernek szülei, ha nem azért, hogy kimagyarázzanak engem minden kínos helyzetből, hogy igazolást írjanak, eltartsanak és elkényeztessenek. - Semmi kedvem nincs, elmenni sem arra az idétlen bezárásra, mert ott is veled kellene egy légtérben tartózkodnom és az orvosi szobába sem megyek, mert a fehér színtől és attól a fertőtlenítő szagtól, ami az orvosikat körüllengi, ki tudok készülni - mondtam undorodva és a kórházak és doktorok gondolatára finom vonású arcom vonásai fintorba húzódtak. 

- Na hello Adam - intettem a srácnak, majd vállamra akasztottam táskámat és kifelé indultam. Aztán nagy megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy az ajtóban szemben álló tanár nem más, mint az a nagyon szerencsétlen osztályfőnököm, akinél ma jelenésmem van büntetésen. Remek. 

- Tanárúr - húztam széles vicsorra ajkaimat. Hát most miért nem tudtam kisurrani észrevétlenül? 

- Miss Wilde, ugye tudja, hogy körülbelül 10 perc múlva Mr. Scottal és Mr. Watsonnal várom a tantermükben? - Hogy nem tudta elfelejteni a nevemet? Ez se teljesen normális. 

- Persze tanárúr, nem felejtettem el.

- Akkor induljon el felfelé. El ne menjen, mert maga után megyek és visszahozom. És közölje az osztálytársaival is, hogy ne merészeljenek semmilyen kifogással eltűnni, mert különben maguk fognak takarítani a szertáramban - Ennyit erről. Duzzogva sétáltam vissza Adamhez, aki el sem mozdult a helyéről.

- Már most utálok idejárni. És miért? Mert Te is itt vagy - mondtam sértődötten, majd összefontam magam előtt karjaimat és nekidőltem a falnak. Én egészen mást terveztem délutánra. És nem is maradok itt. Csak még kitalálom, hogy lépek le.

Adam

- Mi az ,hogy közönséges? Édesem néztél te már rám? Mert ha nem látnád ,a kinézetemen semmi hiba. E belsőm is tökéletes. Szóval amire gondolok az is fenomenális. Szerintem gondolkodj el máskor ,hogy ,mise használod a szádat. Inkább gyakoroljál mást. Vetted? - Tévedés ne essék, nem vagyok én egós, csupán tisztába vagyok az egyértelmű dolgokkal. Mi az ,hogy szidjuk azt amibe semmi kifogásolható van? Ejnye-bejnye. Nembaj. új még a kis csaj. Majd belejön.
- Tisztázzuk... Szóval ha megfoglak akkor kikötözhetlek? Fenomenális. - Egy hanyag mozdulattal megragadtam csuklóját és egy huncut kisfiús vigyort küldtem felé.
- Hát nekem ,úgy tűnik ,hogy mennünk kéne kötelet keresni. - Löktem arrébb. - Na jó, nem teszem meg, mert én olyan rendes vagyok. De azért még kapsz azért ,mert ilyen genyó vagy velem. De ez az első napod. Nem szeretném ,hoy már első nap sírva menj haza. Brühühü. - - Kezdtem gúnyosan sírást szimulálni.
- Na szóval menünk kéne az orvosiba. Kéne igazolás ,vagy mi a szösz. - Hát igen az se ártana. Elvégre nem akarok én még egy elzárást. Habár erre se megyek be az tuti...

Jade

Éppen a félméteres melegszendvicsemet próbáltam magamba tuszkolni, mikor meghallottam a mellém telepedő Adam kérdését. Majdnem megfulladtam, ugyanis még az éppen aktuális falat is megakadt a torkomon, amit elméletileg harminckétszer kellett volna megrágnom, de gyakorlatilag már a hamradik rágás után lecsúszott torkomon. Most ez milyen kérdés? Ha akartam volna sem tudom levakarni arcomról a megdöbbenést, amit a kérdés váltott ki belőlem. Hihetetlen.
- Ööö - Na az értelmes megszólalás. Oké, most pedig összeszedem magam és visszavágok, valami normális szöveggel. Először is levakarom a képemről ezt a borzalmasan idétlen képet. Aztán befejezem a saját magam kritizálását. - Egyik sem talált - küldtem egy édes mosolyt a fiú felé, miközben összekulcsoltam térdeimen ujjaimat. - Nagyon rosszul tudtok arcról olvasni. Maradjunk a misszionáriánus póznál. Szeretem a megszokott dolgokat. - Már megint belém fagyott a szó. Hogy lehet, hogy nem vagyok ebben az átkozott városban három napja, de ezek a szerencsétlen vadbarmok, már most arról fantáziálnak, hogy milyen pózbam... nagyon remélem ez a Deniel még a közelembe se jön mégegyszer, különben félő, hogy nem fogom tudni magamban tartani a véleményem.
- Inkább tartsátok meg magatoknak az ilyen borzalmasan közönséges fantáziálgatásotokat - mondtam lenézően és ajkaim féloldalas grimaszba futottak. - Amint elkaptál kiköthetsz. Aztán magától érthetődően videót is csinálhatsz. Csak kár, hogy még nem volt ember, aki futásban leelőzött volna. És nem hiszem, hogy pont te leszel az a valaki, akitől ez ügyben rettegnem kéne - jegyeztem meg cinikusan, habár nem vettem volna biztosra, hogy nem érne utol. De mivel neki nem érdeke, hogy engem bárhova is kikössön, csak egyetlen kedves haverjának, nincs mitől tartanom. Ugyse tenné meg.

Adam

- Igen simán otthagytalak volna és nem is hiányoztál volna. - Hallottam meg a lány hangját. Úgyis tudtam ,hogy kijut valahogy. Nem egy elveszett teremtés.
- Aztapicsa...- Kezdett szaporán verni szivem ,ami egy pillanatra leállt ,mert kishijján meghaltam egy lépcsőgurulásba. De túl ügyes voltam hozzá. Mekkora idióta ez a csaj.
- Tudom merre van az orvosi ,de most büfébe megyünk. Van pénzed ,vagy tartozni akarsz nekem? Megsúgom ,nem pénzbe kell visszafizetned. - Varázsoltam arcomra egy perverz vigyort. Nem vagyok ám én ekkora állat. Talán nagyobb is ,de ez most lényegtelen.
- Nem ő az egyetlen. - Mormogtam orrom alatt. Hát igen rengeteg liba ugrál körülöttem. Holott van barátnőm ,ha minden igaz. Na mindegy ezeknek már az se riasztó.

- Hallod ,melyik a kedvenc szexpózod? - Kérdeztem ,miután eltűnt a büfés.- Mert Den szerint a kutya vagy a 69es. Szerinte ez az arcodra van írva. Na szóval mostanában te vagy a témája. Például arról is mesélt ,mit tenne veled ,ha meztelenül ki lennél előtte kötözve... Először a melleidet harapdálná, aztán lenyalná az egész tested... Utána pedig belegyömiszkölné a kezét a puncikádba... Meg egyéb ennél durvább dolgok. A szívemre kötötte ,hogy kösselek ki valahova. És most remek az alkalom. - Elvettem hot-dogom ,majd tovább dumáltam.
- Na szóval meg kell tennem. Meg le is kamerázom ,elküldöm valamelyik TV csatornának. Na hova kötözzelek ki? Választhatsz. - Karoltam belé játékosan...

Jade

Hát az biztos, hogy nem kellett sokáig könyörögnie, hogy fájdalmat okozzak neki.
- Dehogynem merem - küldtem felé egy negédes mosolyt, majd összeszedtem minden erőmet és akkorát rúgtam bokájába, amekkora csak kitellett tőlem. Esküszöm, ez nekem fájt. Ez meg még színészkedni se tud.
- Szeretne társaságot - vágtam rá rögtön, de mondatát hallva fenyegetően összeszűkítettem szememet és csípőre vágtam jobb kezemet, másikkal pedig oldalba könyököltem, ahogy elhaladt mellettem. - Tanár úr. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a párok mindenhova együtt menjenek, hiszen mégis csak meg kell ismernünk egymás testének rezdüléseit - Ez de gázul hangzott. Nem baj. Rengeteg mindenre képes vagyok, hogy megmeneküljek egy olyan kötelezettség alól, amit ki nem állhatok. - Egy szó mint száz, el kell kísérnem. És különben sem venném a szívemre, ha kedvenc tanítványa megsérülne - néztem rá esdeklően a férfire, aki éppen körmét piszkálgatta. Atyám, csak innen meneküljek.
- Akkor menjen. De ne tegyen Mr Scottban még több kárt! - kiabált utánam már majdnem hogy hisztérikus hangján. - Még szeretnék magukkal az órámon találkozni.
- Persze. Na persze - vágtam be magam után keményen az ajtót és fellélegeztem, ahogy kiléptem a sok táncos lábú girnyó közül. Tök feleslegesen járok ide. Szétnéztem a folyosón és rögtön Adam után indultam.
- Szemét. Képes lettél volna otthagyni. Megjegyeztem - köptem felé a szavakat és a lépcsőn kitettem elé lábam, így meg kellett állnia, de csak megcsúszott. A francba, hogy nem sikerült elvágódnia. - Tanárúr kiskedvence, csak hogy tudd az orvosi egészen biztosan a másik irányba van - mondtam cinikusan és a büfében befurakodtam elé. Elsőbbségem van, vagy mi. Nőből vagyok. Jah, igen, ilyenkor ez is eszembe jut.
- A fogpiercinges tánctanár teljesen rád van indulva - kacagtam fel ismét lenézően. - Miután eljöttél, szóltam az érdekedben, hogy ő is bejön neked - kacsintottam rá, majd a sajtos melegszendvicsemmel leültem az első szabad asztalhoz.

Adam

- Én tudok táncolni. Én voltam az első elsős bálkirály. Azér nagyjából tudok. De cha-cha-cha... Ez nem normális. - Ráztam meg fejem ,de végül megtetszett a csajszi ötlete.
- Oké, rúgjad ,de vigyázz ,mert nekem kell még a lábam. - De , majd biztos elviszem magammal. Hülye ez. Itt hagyom eltáncikálgat ő magában.
- Na nm mered? - Kérdeztem vigyorogva ,de már rúgott is. - Áúúú - Kiáltottam fel színészien. Amúgy meg nem is fájt annyira. Na jó ,talán egy kicsit. - Tanár Úr. Ez a hülye liba eltörte a lábam. - Szóltam mérgelődve.
- Jól van ,ne sipákoljon már, irány az orvosi. Kisasszony ,maga pedig jöjjön ide. Vagy Adam urfi szeretne társaságot? - Küldött felém egy angyali vigyort.
- Dehogy tanár Úr. Nehogy Jade lemaradjon. Segítsen neki nagyon kezdő. - Intettem és hallottam a tanár vinnyogóan lányos nevetését.
- Csá. - Mentem neki szándékosan Jadenek sántítva ,majd amint ,nem is a doktor szobához indultam ,hanem a büfé felé. Nagyon éhes vagyok...

Jade

Gúnyosan röhögtem fel, ahogy láttam Adam arcát, ahogy a tanár magát billegetve sétált el a többi pároshoz, hogy szemmel tartsa, ahogy egymás lábára taposnak.
- Felejts el - mondtam komolyan Adamnak, majd hátráltam volna, hogy felkapjam táskám és lelépjek ebből az őrültek házából, de a srác gyorsabb volt. - Figyelj, utálok táncolni. Egyáltalán utálom, ha valaki mással kell táncolnom. Utoljára kilencévesen táncoltam az iskolai farsangon - jajongtam, miközben egyik kezemet kihúztam tenyeréből. - Te tudsz egyáltalán táncolni? Vagy csak a labdát tudod megbájolni a borzalmas kéz mozdulataiddal? - kérdeztem gunyorosan egy nyelvnyújtás kíséretében. Semmi kedvem táncikálni. - Mit szólnál, ha segítenék lebénulni? - néztem fel rá izgatottan és egy gonosz tervet eszeltem ki. Vagyis, sokkal inkább praktikus, csak Adam számára egy kissé fájdalmas.
- Ez a jobbra balra lépkedés kezd unalmassá válni. Én javaslom, hogy sérülj le. Akkor mind a ketten felmentést kapunk az óra alól - vigyorogtam rá. - Csak belerúgok egyet a sípcsontodba te összeesel, aztán elkísérlek az orvosiba, már, ha van itt valami olyan - jegyeztem meg felhúzott orral. Ki tudja mit van itt, ha a normális órák helyett táncot, drámát, meg éneket tanítanak.
- Benne vagy? - kérdeztem és már fel is emeltem lábamat, hogy mielőtt ideérne kedvenc tanárunk, ki tudjam vonni magunkat a táncóráról.

Adam

Ja tényleg ez az új csaj.Mit keres ez itt? Mindig ott van ahol én? Hát hallatlan ,komolyan mondom. Felháborító. Amíg ő a tanárnak hisztizett én keresztbe fontam karjaim ezzel is jelezve ,hogy felejtsenek el. De majd táncikálok mint egy majom. Ekkora idiótaságot. Álltam és figyeltem az arcokat. A lányok fülig érő mosollyal, kivéve Ashley ,aki a dagadt Markot kapta párjául. De a fiúk ,mind csak dühöngtek. Hát táncikáljanak a lányok. Tőlem le is vetkőzhetnek.

- Elhiheted ,hogy nekem sem ,minden álmom táncolni és nem is fogok. - Vetettem kurtán a lánynak ,miközben majd megszakadtam a röhögéstől ,amit Mr Patric levágott. - Hallottad a mestert. - Röhögtem a lányon. De szerencsétlen.

- Fel ,talpra fel. Ó emberek ,hát a tánc az élet. Hogy nem lehet azt szeretni? Egy forgás, két risza és cha-cha-cha. - Jézusom. Ez meg itt táncol, hát komolyan szememet eltakarva fogok rohanni a mosdóig. - Hajrá. - Húzott fel az egyik székről és ráncigálni kezdett.
- Hagyjon már békén. Utálok táncolni. - Na jó én most ütöm agyon. Ez megfogta a seggem. Hol van ilyenkor az igazgató?
- Na jó táncolok. - Vágtam rá hirtelen. - Na gyere ide italoskám. - Húztam oda a lányt. - Táncolni fogsz ,oké? - Kérdeztem... De hát én nem tudok táncolni....

Jade

Lábamat lóbálva ültem az egyik kényelmetlen széken. Tánc óra. Mi az hogy tánc óra? Négy évig köteles voltam  mindenféle táncórán résztvenni, de annak vége. Biztos, hogy többet senki nem gyömöszöli a lábamat mindenféle magassarkúba. Már magától a gondolattül is rosszul vagyok, hogy egyáltalán csípőmet riszálva kell a táncparketten mutatványoznom. Hát komolyan. Inkább legyen még hat matek óránk. Túl élem, de hogy tánc. És ez a marha is jár táncra? Hol hagyta az eszeveszetten bolond haverját? Talán Deniel az egyetlen barátságos ember ebben a putriban, persze, ameddig nem akar rámugrani. Unottan hallgattam Adam és a tanár szóváltását. Hát, erről a pasiról is lerí, hogy a saját neméhez vonzódik. Hány annyira nyomorék él ezen a világos, aki pasi létére képes rikítóan pink farmernadrágot felvenni, meg hát elég gáz, hogy szedi a szemöldökét. A fogpiercingjéről már nem is beszélve. Milyen helyre kerültem? Lemondóan csóváltam meg fejemet és unottan megtámasztottam álamat egyik tenyeremben.
- Mi van velem? - kérdeztem egy mély sóhajtás után, de mikor megláttam a papírfecnit Adam kezében, összeállt a kép. Nem, nem, nem. Nagyon nem. Nyikkani se mertem. Reméltem, hogy minél rövidebb időn belül felébredek ebből a borzalmas rémálomból. Hát, hiába csipkedtem magam, nem ébredtem fel. Gondolatban még fel is pofoztam magam, de semmit.
- Tanár úr, ez valami félre értés. Tudja, az igazgató úr mikor beíratkoztam, egy szóval sem említette, hogy nekem bármilyen művészeti órára kell járnom. Tehát... - folytattam volna meggyőző szónoklatomat, de a tanár, csak füle mögé igazította szőkésbarna tincseit és szám előtt végig húzta egyik kedvét, és mintha egy kulcsot tartott volna kezében, háta mögé dobta azt.
- De tanárúr - szóltam felháborodottan.
- Igen, Ms Wilde? - kérdezte behízelgően nyálas hangján, az én zsebemből pedig kikandikált a nagykés.
- Ott tartottam, hogy én nem táncolhatok, mert... - na, mi az a tökéletes kifogás amivel érvelhetnék? Semmi.
- Jadie - Mit mondott? Ezt meg se hallottam. Hát a saját anyám nem mond nekem ilyet, hogy Jadie. Ezt mindjárt kiherélem. Mondjuk lehet már felesleges lenne, mert megelőztek. - Ugye nem zavar ha becéznek?
- Ami azt illeti.
- Szóval, Jadie. Látod ott azt a rettentően fess fiatalembert? - mutatott Adamre. Friss fiatalember, mikor leöntöm.
- Én nem tudok táncolni - hadartam, hátha meghallja, de esélytelen.
- Szépen odasétálsz hozzá és táncoltok - lökött egyenesen Adam felé én meg majdnem hogy neki estem.
- Hah - horkantottam fel cseppet sem nőiesen és szorosan összefontam magam körül karjaimat és arcom finom vonásai durcás grimaszba torzultak. - Nem táncolok veled. Nem hogy veled. Én nem táncolok - mondtam ellenmondást nem tűrő hangon, de egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy a tanár elindította a zenét és ott állt mellettünk.
- Én....
- Egy két cha-cha-cha tapsolta a ritmust a tanár, miközben mögém lépett és kezeivel derekamat kezdte mozgatni. Hát ezt menten felrúgom.

Adam

Hát ez kész ez a csaj. Ha nem szólt volna közbe tuti megúsztuk volna. De nem, miatta itt kell maradnunk ,hát behalok.na jó nem idegesítem magamat ilyeneken. De akkor is az utolsó edzés lesz a meccs előtt. Nagy lendüllettel vágtam be szekrényem ajtaját. Jézusom... tánc óra lesz. Most őszintén melyik sültökör találta ki ,hogy kötelező minden másodikasnak táncra járnia? Mert a suli belépett valami ,mit tudom én milyen bugyutaságba. Katasztrófa. El ne képzelje senki ,hogy én majd énekelgetni ,meg táncolni fogok. De kötelező.... Miért pont a másodikasoknak? A többiek persze lovagolnak, meg ilyeneket csinálnak, de a másodikasoknak pont ezt kell. Szép. Egyre jobban kezdem megutálni ezt az iskolát.

- Na akkor kedves gyerekek ,amint megígértem nektek... Mr Scott esetleg ne jó az órája? Vagy máskor küldjek emlékeztetőt? Üljön le. - Ez a pasi ,de buzi. Most komolyan. Ilyen fejjel ,meg ezzel a hülye beszéddel... Mindenki azt mondja ,hogy az. De egyértelmű. Katasztrófa.
- Várjon. Inkább jöjjön ide. - Hát akkor jól van ,elém dugott egy dobozt ,és lefelé mutogatott ,mikor megint el kezdett beszélni. - Mielőtt a fiatalember megszakított ,azt szerettem volna elmondani ,hogy mivel előző órán nem voltak hajlandók párt választani ,ezért húzni fogunk. Minden fiú sorba áll és kihúz egy nevet a kalapból és az lesz a párja ,akinek a nevét húzz. - Unottan kihúztam egyet és ahogy félrelökött kezdtem kibontani.
- Ki a rosseb az a Jade Wilde? - Kérdeztem jó hangosan ,miközben a fejemet vakargattam.
- Ejnye ejnye ,hogy beszél? - Fúj ,de utálom ezt a tanárt. De visszafeleltem volna neki...

Jade

Előre fordultam, de felesleges volt, ugyanis a tanár még mindig ott magyarázott a hátam mögött a két fiúnak. Hát, azt hiszem rögtön az első napomon sikerült bevágódnom az osztályfőnökömnél. Ha anyámék megtudják, hogy máris sikerült bezárást szereznem magamnak, egész biztos, hogy kinyírnak. Ezért se kell megtudniuk.
- Szegény Adam, nem lesz, akit edzés után ápolgassanak a csajok, ha sikerült kitörnie a nyakát - magyaráztam csak magamnak gunyoros hangon, de egy kicsit hangosabbra sikerült, így valószínűleg a hátam mögött ülö két idióta is meghallotta. Igazgató, bezárás...
- Szerintem rögtön be kellene vinni titeket a pszichiátriára. Ott senkit nem háborgathatnátok - kacagtem fel gunyorosan, majd összepakoltam cuccaimat, mert az óra végét jelző csengő megszólalt.


- Mi az, hogy kössz? Tudtommal nem én küldözgetek magamnak szerelmes leveleket az óra közepén! - szóltam felháborodottan a srácnak, majd határozottan bevágtam szekrényem ajtóját, majd hallgattam Adamet és előhúztam táskámból az epres shake-emet és meg lebegtettem orra előtt.
- Nálam van mivel leöntenem azt a béna fejedet, szóval viselkedj - küldtem egy negédes mosolyt a srác felé, majd fogtam magam és bevágódtam a következő órámra, ami ha minden igaz, tánc lesz. Remek. Mióta vannak itt ilyen órák? Mégse megyek be. Meggondoltam magam. Ekkor már azonban nem tudtam semerre kiszökni, ugyanis megérkezett a tanár.

Adam

Ne már. Most miért kell felolvasnia? Utálom ezt a tanárt. Körülbelül a fél osztály rajtunk röhögött, de kit érdekel? Nekem ez úgysem cikis. Kevés ahhoz egy levélke ,hogy engem lejárasson. Hát én meg fojtom ezt a csajt. Most miatta kell elzárásra mennem? De fasza.
- Tanár úr én nem tudok elzárásra menni. Fociedzésem lesz. - Szögeztem le ,amikor visszacsúsztam normális ülő helyzetembe. De már láttam a nézéséből ,hogy leszarja. Meg amúgy is utál.
- Mr. Scott ,nem igazán tudom elképzelni ,hogy maga akkora sztár a pályán ,hogy egyetlen edzést nem bírnak ki Ön nélkül. - Vetette oda gúnyosan.
- Tanár úr ezt maga nem értheti. - Tiltakoztam. De hát nekem ott kell lennem.
- De nem is akarom. - Szögezte le. Komolyan azt várom ,melyik nap nem jön be órára a tanár ,mert kipurcant. Tuti van 200 éves ,mit keres az iskolában? Fejemet jobbra fordítottam ahol éppen Den kezdett el zabálni. Mint egy disznó ,komolyan.
- Mr Filman, díjaznám ,ha eltenné az ételt ,mert úgy emlékszem nem adtam rá engedélyt ,hogy egyen. - Jajj ezt a primitív ökröt. Komolyan ,hogy lehet ilyen gázul beszélni?
- Szarok rá. - Na jó erre muszáj volt felröhögnöm. Hát igen Dant totálisan nem érdeklik a tanárok. De hát a szüleit sem. Ők még a fiúkkal se foglalkoznak. Épp ezért narkós és minden őrültségbe benne van. És az én legjobb haverom, aki az egyetlen aki tudja hol élek és nem vet meg érte.
- Akkor a kedves barátjával együtt lefáradhatnak az igazgatóiba. Most! - Én? Én miért? Semmi rosszat se csináltam. Hülye ez a tanár. Háh, csengő. Most már nem vagyok köteles lemenni.

- Szia szépségem. - Lépett oda Den a csajhoz. Mind a kettőt most fogom agyonütni. Mi az hogy bezárás? Na jó nem ez az első alkalom, de edzésem van és az edző letekeri a fejem.
- Kösz az elzárást mind a kettőtöknek. De kár ,hogy most nincs nálam semmi üdítő. Most is használnám. - Vágódtam be közéjük és a szekrényeknek dőltem...

Jade

Nem tudtam mit írhatott Den a papírra, de ha már nekem küldte, miért kell Adamnek olvasnia? Ezért még biztos, hogy számolok vele. Nagyon nagynak képzeli magát, de velem nem fog szórakozni. Öntelt majom. A hajamnak pedig még mindig málnás illata van, pedig köztudott, hogy gyűlölöm a málnát. De neki rittig a hajamba kellett öntenie. A kezemben tartott rózsaszín tollat olyan erővel szorítottam, hogy félő volt lassan elhajlik, így inkább vettem egy mély lélegzetet és a tollat ledobtam az asztalra. Ahogy felpillantottam, láttam, hogy éppen most lép ki a tanár a szertárból, így gyorsan felcsaptam vastag kémia könyvemet a megadott oldalnál, majd szorgalmasan olvasni kezdtem. Legalábbis úgy csináltam, mint aki olvas. Rettentő jól el tudtam játszani, hogy minden erőmmel figyelek, vagy éppen dolgozok az órákon, miközben halálra untam magam. Nem ártott volna megjelölnöm egy színészi iskolát, de hát, anyám lebeszélt róla. Így most itt ülök, valami újabb gimnáziumban, ahol már vagy ezredszerre kell végig hallgatnom a gének mutációiról szóló előadásokat. Ráadásul, mindenhol ugyan azt tanítják meg róla. Ugyan úgy mondják el. Semmi élvezetes nincs benne. Esküszöm, legközelebb - mert hát miért is ne lenne legközelebb kedves szüleimet ismerve - én fogok megtartani az órát. Vigyorogva pillantottam fel a sorok közül mikor láttam, hogy a professzor itt sétált el mellettem, és mélyen ülő zord tekintetével Adam és Den levelét figyelte. Jót röhögtem magamban a jeleneten. Természetesen, a két nagyon hülye semmit nem vehetett észre ebből, mivel mind a ketten szorgosan körmöltek valamit. Adam összehajtotta a levelet, majd odadobta Dennek. Hát igen. A tanár természetesen gyorsabb volt és már hajolt is le érte. A tanárok élvezik, ha kigúnyólhatják diákjaikat, így természetesen a kémia professzor is elégedetten hangsúlyozva olvasta fel a két srác csevegését. Den egészen a füle tövéig pirult, míg Adam majdnem kiesett a székéből, annyira mélyre csúszott le. Komolyan. Két idióta óvódás.

- Mennyivel jobb lett volna, ha én kapom meg a levelet, nem gondolod? - kérdeztem gonoszul vigyorogva, de ekkor Mr. Ackles tekintete rám siklott és feljebb tolta vastag keretes szemüvegét.

- Tanár úr, lehet, hogy a két osztálytársunknak ferde hajlamai vannak. Tudtommal ez nem büntetendő az államban - tudakoltam miközben egy bűbájos mosolyt erőltettem ajkaimra. - Szerintem hagynunk kellene kibontakoznunk őket. Hiszen, nem nyomhatjuk el két szerelmes érzéseit - szónokoltam komoly hangon, de persze belül haldokolam a röhögéstől. Még, hogy az iskola két bunkója buzi legyen. Hát ez nekem is sok.

- Ms Wilde, ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem az órámon tárgyalnák meg a nemi életüket és méreteiket. Ma délután mind a hárman jelentkeznek nálam, ugyanis a délután bent maradnak. Nem érdemes ellógni, mert az kicsapást vonhat maga után. Megértették maguk is? - nézett szigorúan a két srácra.

- Hurrá - forgattam meg szemeimet, majd dühösen összefontam magam előtt karjaimat. Ha ez a két idióta nem áll neki levelezni, most nem itt tartanánk. Első nap büntetést kapok. Természetesen Adamnek köszönhetően, meg a másik idiótának. Ha kirúgnak, majd megyek másik iskolába. Most aztán nagyon megfenyegetett ez a bagoly. Pff. Gyűlölöm a tanárokat.

Miután Mr. Ackles visszament az asztalához, előre hajoltam Adamhez.

- Egyébként megírhatnád Dennek, ha már ugyis annyira ráérsz, hogy köszönöm, de nem kérek a külön óráiból. Lehet, hogy inkább neki kellene korrepetálásra járnia - elégedett vigyor terült el arcomon, majd hátra dőltem a széken és azon kezdtem el gondolkodni, vajon hogy lógjak el a büntetésről. Mert hogy én nem maradok itt, az hótziher.

Adam

Megint egy új nap. Egy változatlan menyország. És annak kezdete, a pokol. Utálom a reggelt. Melyik eszement volt az aki kitalálta ,hogy nyolckor kezdődjön az iskola? De most komolyan? Agyon kellett volna csapni miután megszületett rögtön, hogy ne árthasson senkinek. Mert engem ez fog tönkre tenni. Jól van nem érdekel akkor sem kelek fel. Pedig fel kéne, de nem megy.

- Fogd már be a szádat! - Üvöltöttem kissé erőtlenűl ,de hatásos volt mert húgom pillanatok alatt befogta száját. Minden reggel énekelget, még csak azért is ,hogy mégjobban pokollá tegye a reggelem. Na jó, most kinyitom a szemem és felkelek. Nem megy...

Azért valahogy sikerült felkelnem és valahogy eljutnom az iskoláig, ahol még ki sem szálltam a kocsiból ,de a banda már messziről üvöltözött.
- Hali srácok... - Köszöntem ,újdonsűlt barátnőm ajkaira pedig egy gyenge csókot nyomtam. Persze nálam az ,hogy járok valakivel nem akadályozott semmibe. Nem mintha megcsaltam volna eddig bárkit is ,de például nem voltam olyan pasi aki engedte volna ,hogy valaki egyfolytában utána futkorásszon. Akik velem jártak már rég tudják ,hogy csak akkor vagyok erájuk kiváncsi ha odamegyek, szóval nekik engem nem kell keresniük. Éppen ezért nem tudja senki az isskolában a mobilszámom, hol lakok, stb. Igen a haverok sem tudnak erólam túl sokat. Max ,hogy járok focizni, úszni és kosarazni. Mást nagyon nem tudnának mondani. Jah és azt ,hogy ha a telefonjuk kiírja ,hogy "Rejtett szám" Akkor én hívom őket. Na jó, mondom ez furcsa meg minden ,de szeretek a magam ura lenni, és nem tudom ki mit szólna ahhoz ha megtudnák a suli legnépszerűbb sráca egy tanyán él. Jó persze egy gyönyörű ,óriási házban, de még is ,lovak és ki tudja milyen állatok között.

- Ez meg mi? - Fordultam hátra a kémia óra közepén, mert egy papír galacsin érkezett pontosan az ölembe. - Te mióta vagy itt? - Néztem meglepetten a lányra. Remek bealudtam órán. Sirály vagyok. De a lány válasza nem is igazán érdekelt. Széthajtottam a kis levelet, és kishijján megfulladtam a röhögéstől mikor megpillantottam a férfias ,de még is szép írást.


" Ma este egyedül leszek otthon. Nincs szükséged egy kis nemi utánfejlesztésre? "

Nem hiszem el, hogy lehet ez a Den ennyire perverz? Ne jó kicsit én is ilyen vagyok ,de nem is baj. Én is tollat ragadtam és írtam neki egy válasz levelet.

" De jó... :D Persze megyek. Úgy is fejleszteni kéne a pinduri kukackád "

Röpült a levelem egyenesen neki a srác fejének.
- A francba... - Horkantam fel ,mikor megpillantottam ,hogy a tanár épp a földön heverő levélért nyúl. - Szerintem ő rögtön elmondja... - Nyögtem a lánynak és amennyire csak lehetett elbújtam a padomban ,mikor a tanár olvasni kezdett...

Jade

Eljött a hétfő. Annyira reménykedtem, hogy még nem kell iskolába mennem. De csalódnom kellett, mikor pontosan háromnegyed hétkor megszólalt telefonom ébresztőórája. Ahelyett, hogy felkeltem volna, hogy kinyomjam az ébresztőt, úgy döntöttem még van időm készülődni. Anyám nem így gondolta. Hihetetlen, hogy már hajnali hétkor tökéletesen be van állítva a haja, és már ilyenkor is képes abba az idegesítő magassarkújában topogni.

- Jó reggelt, kicsim. Annyira izgulok, ma mész először iskolába. - Könyökömre támaszkodtam, és mogyorú barna tincseibe túrtam, hogy lássam is anyámat. Nem mintha nem tudtam volna tökéletesen elképzelni anyámat a rózsaszín, mini nyári ruhájában.

- Neked is reggelt - nyöszörögtem, miközben visszafeküdtem és a fejemre húztam a takarót. - Nem az első napom az iskolában, csak az ezredik helyen az első napom, de már megszoktam - motyogtam magamnak álomittas hangon a takaró alatt. Mielőtt újra lecsukhattam volna ólomsúlyú szempilláimat, anyám lerántotta rólam a paplant és széthúzta a függőnyt.

- Anya - sziszegtem, miközben hozzávágtam a párnámat. Ennyit erről. - Nem lehetne, hogy...

- Nem, nem lehetne Fél óra múlva indulunk - szólt még vissza, majd becsukta magamögött a vaskos ajtót.

- Remek. - Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd elvonultam a fürdőbe, ahonnan húsz perc múlva frissen és üdén léptem ki a párás helyiségből. Szekrényemből egy világos farmert kaptam ki, valamint egy fehér, ezüst csillogókkal díszített csőtoppot, valamint egy halvány rózsaszín bolerót. Hagy örüljön, anyám. Csak az ő kedvéért, egyszer nézhetek ki "csajosan". Hajamat kifésültem, majd fehér oldal táskámat vállamra akasztottam, és fejemtetejére toltam napszemüvegemet.

Egy óra múlva már az iskola folyosóit róttam, valami tanár segéddel. Nem sok kedvem volt bemenni órákra. Könyveimet már ott szorongattam kezembe. Miért is nem volt jó nekem magántanulóként? Hülye voltam. De nem baj, mindent ki kell próbálni egyszer.

- Megjöttünk - nyitotta ki előttem az ajtót, majd betessékelt maga előtt.

- Bizonyára ön Ms Wilde. Üdvölzöm az osztályban. Kérem foglaljon helyet. - Mutatott hurka ujjaival az egyik távoli padra, mely üresen álldogált. Ahogy szétnéztem az osztály teremben, két ismerős arcot is láttam. Deniel és Adam. Csak nekem lehet ilyen piszok mázlim? Ráadásul míg Deniel tőlem balra ült, Adam előttem. Isteni. Még helyet se foglaltam, mikor egy papír galacsin landolt az asztalomon. Elpillantottam oldalra, és Den vigyorgó képével találtam szembe magam. Csak megforgattam szemeimet, és bedobtam a táskámba a papír fecnit. Ha azt hittem, hogy így befejezi, hát tévedtem. Egymás után még kettőt dobott felém. Az egyik ebből szerencsétlenül Adam ölében landolt.

- Adam, add ide azt a levelet - szóltam a srácnak, aki éppen kiegyenesítette az összeráncolódott füzetlapot. - Add már ide, nem a tiéd - kaptam ki hirtelen kezéből, de csak a felét. Azon pedig nem sok minden volt. A fele nála maradt. Nem értettem mit vigyorog ennyire.

- Esetleg elmondanád, mi is áll abban a levélben, amit nekem, hangsúlyozom, Nekem szántak? - kérdeztem negédesen mosolyogva, miközben próbáltam kivenni kezéből a papírt. Még jó, hogy a tanár valamit kutatott a szertárban.

Adam

Úgy tettem mintha a plázás csajszi ott sem lenne ,épp ahogy a többiek is. Csak folytattuk a játékot. Nah, persze két perc múlva kb mikor körbenéztem már nem is láttam. Hála Égenek haza ment. Remélhetőleg életem végéig nem is látom. Habár a lábai... Azok egész jók voltak. Fúj... Most én komolyan erről a lotyóról mondok szép dolgokat? Nem csak a szám ,hanem a fejem is ki kéne mosni szappannal. Ahogy apám is mondaná aki kikészítő. Most minek lyukadtam ki nála? Kikészítő... Nah, innen is lépünk. A játékra koncentráltam. És nagy meglepetésre a mi csapatunk nyert. Persze szinte mindig az a csapat nyer ahol én vagyok szóval valójában senki sem lepődött meg. Sportban én vagyok a király ezt senki sem feledheti.

Éppen a csukámat vettem át mikor egy ismerős, de még is ismeretlen hang vonta magára figyelmét és mire rájöttem ki a tulajdonosa már késő volt. Leöntött. Elegem van ebből a libából még is mi a rohadt Istent képzel?

- Te tényleg meggárgyultál? - Komolyan mondom a húgom nézi azt a "Csacska Angyalt" vagy mi az Istent aminek az a barom nő a főszereplője... még az is normálisabb ennél.

- Te akarsz ... játszani... velem? - alig tudtam beszélni nagy hahotázásom közben. Még ,hogy én félek egy csitritől? Hát megáll az eszem. - Na jó... - Kötöttem be cipőfűzőm és már pattantam is fel. - Mutasd mit tudsz hibbant csajszi. - Szóltam és lazán elvettem volna tőle a labdát ,hogy normálisan kezdhessük a játékot de elhúzta előlem. Jajj, mekkora dolog volt. Még azt se tudtam ,hogy már játszunk. De az biztos ,hogy szép dobás volt. Lány létére persze...

A meccs következő részében a kis csaj már alig érhetett labdához és eldőlt a mecs. Úgy ahogy én terveztem. Nyertem ,de azért ellenfelem sem volt olyan nagyon rossz. Nem is értem mi a fenét keres a kosárpályán mikor lehetne plázába, moziba, kozmetikusnál... Mint a normális lányok. Oh, majdnem elfelejtettem ,hogy ő hibbant.

- Gyenge vagy... - Hoppá... Mi a neve? - Neved? Nah, mindegy megteszi a hibbantka is. De most már igazán távozhatnál... Rontod itt a levegőt. - Gyújtottam megy cigarettám és a füstöt a lány arcába fújtam. - Páp... Jajj annyira hiányozni fogsz. - Borultam poénosan, sírást utánozva a lány nyakába.

- Menj... Nem szeretek búcsúzkodni... - Töröltem míg szemeimet hiába aki jó színész az jó színész.

- Nah, mi lett az eredmény? - Pattant oda közénk Den és ha nem tudtam volna ,hogy az lehetetlen még arra is gondoltam volna ,hogy bejön neki a csaj ,hiszen úgy bámulta ,hogy szemei szinte kiugrottak.

- Én nyertem. - Dobtam le mérgesen a cigim és még egyszer hátrafordultam. - Pápá szerelmem.... - Aztán felkaptam táskám és otthagytam az új párocskát. De ,hogy ennek a Dennek sincs izlése az tény...

Jade

Még a számat is nyitva felejtettem, annyira ideges lettem. Ha szemmel ölni lehetett volna, ez a bunkó paraszt, most apró cafatokban porladozott volna itt előttem. Íriszeim még a szokottnál is sötétebbek lettek, és szikrákat hánytak. Nem tudja még, hogy kivel húzott újat. Kezeim megremegtek az idegességtől. Legszívesebben felpofoztam volna. De nem, Jade, türtőztetni fogod magad. És hogy miért? Mert anyád órák hosszat tud arról papolni, hogyan is viselkedik egy fiatal lány. Igen, anyám imád belekötni mindenbe, amit csinálok. Vegyük csak a sportokat. Szerinte egy fiatal lánynak, nem a kosárpályán és a lovardában lenne a helye, hanem sokkal inkább a fitnesztermekben. Na, azt várhatja anyám, hogy ott lásson. Egyszer sikerült elrángatnia egy aerobic órára, több kárt tettem magamban, mint amennyi össz hasznot hozhatott volna az az egy óra mozgás. El se kezdődött az óra, de én elcsúsztam és kitörtem a bokám. Így legyen kedve az ember lányának megközelíteni egyetlen ilyen centrumot is.

Ott tartottam, hogy érzem ezt a cukros löttyöt végig folyni az egész testemen. És minél tovább állok így egy helyben, rá kell jönnöm, hogy ez ragad. Gyűlölöm, ha mindenem összeragad és egyáltalán… Már most utálom ezt a srácot.

Vettem egy mély levegőt, majd határozott léptekkel indultam el a közeli öltöző felé. Nem volt külön női- és férfimosdó, így nem tudtam mi vár rám odabent. Szerencsémre, a srácok a pályán voltak. Táskámat ledobtam az egyik padra, majd a mosdóhoz mentem és megpróbáltam lemosni magamról az üdítőt. Hozzá kel tennem, nem sok sikerrel. Már pedig nem fogok összeragadt hajjal és ragadós felsőben hazáig sétálni. Különben is? Mit mondanék? Elkapott a Jana Áfonyás Víz zivatar? Igen, gratulálok Jade, tökéletes hazugság. Kár, hogy senki nem hinne neked.

Nem gondolkodtam tovább, levettem rövidnadrágom, és felsőm, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva tisztán léptem ki a fürdőből. Kár, hogy hosszú, mogyoró barna tincseimből csurgott a víz. Amennyire csak tudtam kicsavartam belőle a vizet, majd kiöblítettem felsőmet és azt is nedvesen vettem vissza. Felöltözve indultam kifelé. Örömmel konstatáltam, hogy már csak ketten maradtak a pályán. Elpillantottam oldalra, és a „plázás srác”is ott volt. Nagyon jó.

A padokhoz sétáltam, majd üdítőjét a kezembe vettem, már ami még az üvegben maradt.

- Hé, Te ott – kiabáltam oda a srácnak, majd szemeláttára öntöttem a földre az üveg tartalmát, majd visszadobtam táskája mellé az üres flakont. Elégedett vigyor csúszott ajkaimra, majd közelebb sétáltam. – Egy játék? Most, mindenféle üdítő és fagyi nélkül – mondtam gúnyosan, majd kikaptam a kezéből a labdát és ide-oda kezdtem vele lépegetni, miközen ütemesen passzolgattam egyik kezemből a másikba.

- Jajj, csak nem félsz, hogy egy lánytól kikapsz? Ha már ilyen ijedős vagy, majd játszok egyedül – vontam meg a vállam, majd öt méterről lőttem be a gyűrűbe a labdát. Teszem hozzá, csont nélkül. Győzelmi vigyort küldtem felé, majd ahogy ki akart cselezni, elugrottam előle. – Fürgébben. Nincs játék, nincs labda – Haraptam be alsó ajkam, majd újra a palánkra koncentráltam.

Adam

Mit képzel magáról ez a liba? Ez azért már tényleg több a soknál. Úgy látszik fogalma sincs kivel beszélt. Remek sikerült neki felbaszni az agyam. Most már tényleg jó lenne menni az edzésre mert kinyír a csapat. Én vagyok a kapitány és mindig én kések szép. De jó dolog a focira ,vagy az úszásra fogni hiszen egyik hülyének sincs arról fogalma mikor van edzésem. Dühösen trappoltam a ház felé és mikor beértem hát szerencsére a hugicám is otthon volt.

- Meg ígérted ,hogy elviszel a balett órára. - Cincogta észvesztően idegesítő hangján. De én a szokásoshoz híven úgy tettem mintha nem is hallanám. Hülye voltam ,hogy a plázába gyalog mentem mivel van kocsim. És tegnap óta jogsim is, de ez mindig kimegy a fejemből. Nah, mindegy. Felkaptam a fekete kosártáskám és már száguldottam is a suli felé.

- Bocs a késésért az úszó trénerem már megint túl akart hajtani. dobtam le a táskám. - 5 Perc és kész leszek. - Viharzottam gatyámmal és cipőmal a kezemben az öltöző felé. És pár perc múlva már úgy léptem ki mint egy kosér bajnok. Persze póló nélkül. Amúgy is meg lehetett fulladni a dög melegbe ,nem ,hogy futkározás közben. A szokásoshoz híven megint én játszottam a legjobban ,de ezen már meg sem lepődök hiszen ezek hozzám képest kezdők. Nah, azért elszálni EGYENLŐRE még nem akarok.

Hát ezt nem hiszem el. Ez meg mit keres itt?

- Idő... - Mutattam a T betűt. Mindenki megrohamozta az italos készletüket én pedig a klány felé sétáltam semmit el nem áruló arckifejezéssel.

- Ez az enyém! - Cseleztem ki a lányt és fél másodperc múlva már nálam is volt a labda. - Most hápitozni akarsz vagy elballagni gyorsított ütemben? - Kérdeztem és el is fordultam tőle. És odamutogattam Joshnak ,hogy dobja az üdítőm.

- Valóban nincs semmid? Nekem viszont van. - És már borítottam is a hajára az áfonyás Jana vizet. - Jajj bocs véletlen Volt. - És már futottam is a pálya közepére és mintha mi sem történt volna folytattuk a játékot.

- Mi volt ez? - Kérdezte Seth.

- Csak egy hülye liba...

Jade

Pillantásom egy másodperc töredéke alatt keményedett meg. Hogy lehet valaki ennyire felfuvalkodott hólyag? Még hogy nyissam ki a szemem. 

- Tudod mit? Ha tehetném visszpörgetném az időt és a fagyit inkább az arcodba nyomnám - mondtam neki maró gúnnyal, majd vigyorogva néztem le a kezemben tartott édességre. Nem kellett sok hozzá és egy jól irányzott mozdulattal az orrára kentem, majd kidobtam a tölcsért. Talán jobban járok, ha azt meg lenyomom a torkán. Lehet elfelejtett volna levegőt venni, annyira sajnáltam volna. Távolról. 

- Örültem ennek a rettentően kellemes találkozásnak - köptem gunyorosan, majd táskámból elővettem pénztálcámat, és belevetettem magam a vásárlók tömegébe. Sokáig keresgéltem, mert egy egyszerű fehérneművel csak nem állíthatok haza. Habár, ha belegondolok, ugyse fogják megkérdezni, hogy mit vettem, majd a legnagyobb szatyorba rakatom. 

Pár óra múlva már haza felé sétáltam. Nem volt kedvem semmi esetre sem taxival utazni. Végülis nem vettem semmit, így zsebre tett kézzel, biztos léptekkel sétáltam a sikátor szerű utcákon. Direkt választottam a város legkevésbé lakott területeit. Így érkezhettem el, egy kosár pályához, ahol jó néhány srác játszott. Kecsesen ívelt ajkaimra, rögtön széles vigyor csúszott. Nem voltam éppen magas, de imádtam kosarazni. Anyám megőrült, hogy nekem miért kell mindig olyan dolgokat csinálnom, amik nem is nőiesek? Persze, mert neki modellként mi az elfogadható? Ha egy nő diétázik, egésznap sminkel és akkora gardróbja van, mint a fél villája. Természetesen, nem vetem meg ezeket sem, de nem vagyok képes egész nap ülni a fodrásznál, manikűrösnél és kozmetikusnál. Beleőrülnék a semmit tevésbe. Anyám meg reggel nyolckor elmegy és estig haza se ér.

Előkaptam telefonomat, majd megnéztem mennyi is az idő. Még ráértem, nem fogják utánam küldeni a rendőrséget. Közelebb mentem, majd neki dőltem a kerítésnek és onnan néztem a srácok játékát. Legnagyobb meglepetésemre ugyan azt a srácot láttam meg, akit délelőtt összefagyiztam. Egész jól játszik, de azért még lenne mit tanulnia. Figyeltem őket, majd elmélkedésemből egy felém repülő labda ébresztett fel. Reflex szerűen ugrottam fel érte, majd kettőt pattogtattam vele, és hajamat kisimítottam szememből. Mikor felnéztem az ismeretlen ismerős srác állt előttem.

- Hello, újra - mondtam enyhe gúnnyal. - Nyugi, nincs nálam semmi amivel leönthetnélek - passzoltam oda neki a labdát, majd tekintetem valahogy izmos mellkasára siklott.  

Adam

Miért hiszik azt a nők ,hogy mindent büntetés nélkül megtehetnek? Az tény ,hogy egy nőt soha nem ütnék meg, de most nagy volt rá a kísértés. Most tudtam meg ,hogy Sandra a barátnőm, vagyis már a volt barátnőm összefeküdt mindenkivel a hátam mögött. Most pedig mikor kérdőre vonom csak vigyorog mintha kis félreértésről lenne szó. De hogy lehetek ennyire naív? Mindenki figyelmeztetett ,hogy ne bízzak benne ,de én az utolsó percig hittem neki. Most pedig valóságosan beleröhögött a képembe. Nah, szép. Nekem is lett volna számtalan alkalmam ,hogy megcsaljam ,de nem tettem akkor neki mért kellett? Nem igazán hiszem ,hogy Josh Qger bármivel is jobb lenne mint én. Vagy a többi nyomoronc akikkel az ágyba hentergett. Oké sikerült ezt a napomat jól el cseszni.

Gondolatokkal tele sűrített fejjel és vakon szeltem átt a pláza emberektől hemzsegő fő folyosóját. Bevallom csodálom is ,hogy eddig senkinek se mentem neki. Hopp. Hát ezt le kellett volna kopognom mert éppen ebben a pillanatban csapódtam neki valakinek.
- Oh, bocs nem akartam ,csak nem fi... - Kezdtük egyszerre a bocsánatkérést. Most ezt minek csináltam? Nem vagyok én ilyen jó szívű. Király most cserélhetek inget. Nem hiszem el ,hogy ezek a kis csitrik már figyelni se tudnak. Na jó az én hibám volt ,de jobb szeretek mindent másokra fogni.
- Gratulálok remek munkát végeztél. Máskor nyisd ki a szemeidet, mert tudod arra valóak. - Néztem gúnyosan a lánynak fagylaltos ingem pedig egy laza mozdulattal belevágtam a kukába. Igen hasznos dolog a kosárlabda. Noh meg a jó stílusom ,hogy inget veszek a póló alá. Így égnem sem kell ,meg félmeztelennek sem kell lennem. Hiába örülnének a kockás hasamnak rengetegen...

Jade

- Elmentem - kiabáltam be jól hallhatóan anyáméknak a nappaliba. Végre sikerült mindent kipakolnom, ismét. Gyűlölök költözni. Természetesen a szüleim nem értenek velem egyet. Már nagyon unom, hogy minden hónapban iskolát kell cserélnem, mert az Ő üzletüknek az a nyereséges, ha utaznak. Ezért is lettem a szüleim kérésére magántanuló. Ezzel is csak az én életemet akarták könnyíteni. Persze, mi jó van abban, ha egyedül kell bevágnom a rengeteg száraz anyagrészt?

Soha nem kérdezték meg, hogy hiányozni fognak a barátaim? Vagy, hogy szeretnék itt maradni? Szinte minden reggel rettegve ébredtem. Nem tudtam apám mikor állít be újabb repülőjegyekkel a szobámba, hogy ""pakolj kicsim, holnap indulunk" szavakkal emlékeztessen az elkerülhetetlenre. Az életem darabokban hevert. Nem volt kedvem egy új társasághoz. Mire beilleszkedem és jól érezném magam, ugyis tovább indulunk. Minek ismerkedjek? Most is, valami átlátszó hazugsággal, mint a vásárlás, kellett eljönnöm "otthonról", ha nevezhetem ezt az újabb villát az átmeneti otthonomnak.

Los Angels utcái, mint ahogy azt vártam, zsúfolva vannak emberekkel. Az utakon hosszú kocsi sorok roskadoznak, dugóba kerültek. Még jó, hogy nem engedtem anyámnak, hogy elhozzon. Különben is, leghűségesebb társamra, a magányra volt szükségem. Egy hatalmas bevásárló központba érkeztem. Mivel hétköznap volt, nem sok ember lófrált itt. Dolgoztak, iskolában voltak.

A rendes emberek már csak így élnek.

Már legalább fél órája sétálgathattam kezemben csokoládé fagylalttal, a kirakatokat szemlélve. Mivel vásárolni jöttem, legalábbis anyámék így tudják, kellene vennem is valamit. Éppen beléptem az egyik üzletbe, mikor valakinek nagy erőkkel neki csapódtam. A fagyi helyes kis foltot hagyott az ismeretlen ingjén. Félénken néztem fel az előttem állóra.

- Ne haragudj, csak nem figyeltem - mondtam neki, majd egy papír zsebkendőt nyújtottam át a srácnak.

"Ha egyedül vagy az árnyékoddá válok, 
Ha sírni akarsz, a vállad leszek, 
Ha boldogságra vágynál, arcodon játszó mosoly leszek.
De ha egy barát kell, csak önmagam lehetek!"

Régen azt hittem az egész egy játék
nem hittem,hogy fájhat
és csak most látom a szived egy térkép
csupa egy irányú út.

Várj még,értsd meg örökké őriznélek
mondd azt kérlek,hogy van vissza út.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.
Rólad szól.

Eddig nem tudtam,hogy mi ez az érzés
tán egy túl forró vágy?
Mit is mondhatnék,hogy elhidd nem késső
és,hogy megbántam már?

Várj még,értsd meg örökké őriznélek
mondd azt kérlek,hogy van vissza út.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.

Várj még,értsd meg örökké őriznélek
hidd el érzem ez már csak múlt
minden vágyam amikor megtaláltam
fáj,hogy látom már nincs vissza út.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.
Rólad szól.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.