Jade

Gúnyosan röhögtem fel, ahogy láttam Adam arcát, ahogy a tanár magát billegetve sétált el a többi pároshoz, hogy szemmel tartsa, ahogy egymás lábára taposnak.
- Felejts el - mondtam komolyan Adamnak, majd hátráltam volna, hogy felkapjam táskám és lelépjek ebből az őrültek házából, de a srác gyorsabb volt. - Figyelj, utálok táncolni. Egyáltalán utálom, ha valaki mással kell táncolnom. Utoljára kilencévesen táncoltam az iskolai farsangon - jajongtam, miközben egyik kezemet kihúztam tenyeréből. - Te tudsz egyáltalán táncolni? Vagy csak a labdát tudod megbájolni a borzalmas kéz mozdulataiddal? - kérdeztem gunyorosan egy nyelvnyújtás kíséretében. Semmi kedvem táncikálni. - Mit szólnál, ha segítenék lebénulni? - néztem fel rá izgatottan és egy gonosz tervet eszeltem ki. Vagyis, sokkal inkább praktikus, csak Adam számára egy kissé fájdalmas.
- Ez a jobbra balra lépkedés kezd unalmassá válni. Én javaslom, hogy sérülj le. Akkor mind a ketten felmentést kapunk az óra alól - vigyorogtam rá. - Csak belerúgok egyet a sípcsontodba te összeesel, aztán elkísérlek az orvosiba, már, ha van itt valami olyan - jegyeztem meg felhúzott orral. Ki tudja mit van itt, ha a normális órák helyett táncot, drámát, meg éneket tanítanak.
- Benne vagy? - kérdeztem és már fel is emeltem lábamat, hogy mielőtt ideérne kedvenc tanárunk, ki tudjam vonni magunkat a táncóráról.