Jade

- Akkor nem értem miért kellett belépned a biológia szakkörre - jegyeztem meg vádlón. Csak azért lehet ott, hogy megkeserítse az életemet. Alig érdekes, hogy minden óránk együtt van. Ez is csak valami idióta félreértés lehet, hogy egy óránk sincs külön. 
Érdeklődve pillantottam fel rá, mikor alig néhány centire támaszkodott meg tőlem. Felvontam szemöldökömet ajánlataira. Aztán mégis összerezzentem arra a gondolatra, hogy akárcsak egy tized pillanat erejéig is kettesben maradjak Danielel. Ha társaságban találkoztam vele, akkor még el tudtam viselni, hogy ott van, habár akkor is tett érdekes célzásokat, és dolgokat. Utáltam, ha megfenyegettek. Semmi joga hozzá... Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet, mikor visszavonta, amit eddig mondott. Nagyon helyes. 
- Persze, vigyázunk rá, együtt - fintorodtam el az utolsó szó hallatán. Együtt. Két külön mondat végén ennyire megnyomva. Jó, hogy nem üvölti a fülembe.  - És, hogy gondoltad azt az együttet? Szerintem ez a macska nem fogja igényelni huszonnégy órában a törődésünket. Úgyhogy, akár... - Ez így nem csapat munka. Nem jó sehogy sem. 
- Akkor nálad vagy nálam? - sóhajtottam megadóan. Elég bizarul hangzott ez az utolsó kérdésem. De semmit nem kell itt félreérteni, kizárólag egy macskára fogunk vigyázni. 

Adam

Csóválja a farkát? Nem úgy volt, hogy lány?- Miért nem tudtak összerakni valami macskakedvelő idióta csajjal, aki fülig érő szájjal és teljes odaadással pesztrálgatná azt a hülye állatot hétfő reggelig? Jézus Isten... Péntek délután van, mit csinálunk mi ezzel a szörgombolyaggal addig? Hát van egy olyan érzésem, hogy ebből a macskából hétfőg egy megmérgezett, vagy egy éhen halt, vagy egy, széttépett , vagy nem tudom milyen de döglött lesz az biztos. Miért nincs itthon a húgom? Ő legalább eljátszogatna vele, úgyis szeretne egy "cicát". Közben kishillyán fél arcom csapódott a kocsi ajtóval együtt. Komolyan ha nem ilyen gyorsak a reflexeim akor tuti elvitte volna a fél fejemet az ajtó amit ez az "imádni való" idióta vágott be előttem.
- Komolyan ezt fogjuk játszani? - Fontos nekem a biológia? Lehet... Őszintén szólva fogalmam sincs. Apám is ezért rágja egyfolytában a fülemet. A jövőmről semmi elképzelésem sincs, majdcsak alakul valahogyan. Ha pedig a végén egy kukában fogok fetrengeni, hát akkor az is úgy alakult.
- Nem, nem fontos. - Húztam meg a vállamat. kezeimet kocsim ablakára helyeztem, a lány mindkét oldalára és kissé félreérthetően közeledtem hozzá, de épp ez benne a vicces.
- Na szóval Miss "énvagyokavilágközepe". Két választásod van. Vagy vigyázol arra a macskára egyedül, vagy felajánlom Dan cimborámnak, hogy cseréljünk párt. És szerintem nála nem az lesz az első probléma, hogy ki vigyáz a macskára, sokkal inkább, hogy ne másszon rád az első pillanatban. Na mit választasz?- Elégedetten és győzelemittasan elmosolyodtam miközben kezeimmel elrugaszkodtam az ablaküvegtől.
- Na jó, kedves ember vagyok. Dolgozzunk csapatba. De viszont akkor egészen hétfő reggelig együtt vigyázunk erre a dögre. Ugye milyen rendes vagyok? Na szóval hétfőig rajta tartjuk a szemünket, együtt. - Vajon mikor esik le neki mire céloztam?

Jade

Vontatottan pillantottam le a kezeim között tartott macskára. Mi az, hogy vigyázzak rá én? Nem akarok egy állattal sem együtt élni, sem gondoskodni róla. Egyedül biztos, hogy nem fogom etetgetni, meg fésülni a szőrét, sőt azt is várhatják, hogy majd én takarítok utána és állatorvoshoz viszem. Nem tartozom a felelős emberek közé. Vigyen haza az állatot, akinél már ugyis lakik. Adamről meg inkább el tudom képzelni, hogy tart otthon állatokat, mint a lakosztályomról, ahol valószínűleg még egy légy sem fordult meg.
- Attól, hogy te nem vagy nő, még foglalkozhatnál ezzel a... macskával. Én nem értek hozzá. Különben is, nézz csak rá, milyen zord tekintettel néz rám, miközben csóválja a farkát. Ragaszkodik hozzád - magyaráztam kétségbeesve Adamnak, de mikor felé pillantottam, már az autójában ült. Hogy lehet valaki ekkora tahó paraszt? Nem egyedül kell vigyáznom erre a macskára, akinek lassan nevet kellene adni. Hajlandó lennék most közösködni is vele, csak vegye már el tőlem ezt az állatot, mert szétkarmolja a kezemet.
- Felejtsd el, hogy elmész - mondtam felháborodottan, majd mielőtt még beülhetett volna a kocsiba, bevágtam az orra előtt az ajtót, és neki dőltem.
- Ha nem vagy hajlandó együtt működni, akkor visszaviszem a macskát és búcsút mondhatsz mindenféle biológia ötösnek. Én csak azért vettem fel a biológiát, mert nem volt elég óra számom. De valószínűleg, neked valamiért fontos lehet. Szóval, vedd el tőlem ezt a macskát, és keressünk neki valami nevet. Utána pedig valamit találjunk ki, hogy hol is fog lakni... Persze az nem az én szobám lesz.