Jade

- Akkor nem értem miért kellett belépned a biológia szakkörre - jegyeztem meg vádlón. Csak azért lehet ott, hogy megkeserítse az életemet. Alig érdekes, hogy minden óránk együtt van. Ez is csak valami idióta félreértés lehet, hogy egy óránk sincs külön. 
Érdeklődve pillantottam fel rá, mikor alig néhány centire támaszkodott meg tőlem. Felvontam szemöldökömet ajánlataira. Aztán mégis összerezzentem arra a gondolatra, hogy akárcsak egy tized pillanat erejéig is kettesben maradjak Danielel. Ha társaságban találkoztam vele, akkor még el tudtam viselni, hogy ott van, habár akkor is tett érdekes célzásokat, és dolgokat. Utáltam, ha megfenyegettek. Semmi joga hozzá... Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet, mikor visszavonta, amit eddig mondott. Nagyon helyes. 
- Persze, vigyázunk rá, együtt - fintorodtam el az utolsó szó hallatán. Együtt. Két külön mondat végén ennyire megnyomva. Jó, hogy nem üvölti a fülembe.  - És, hogy gondoltad azt az együttet? Szerintem ez a macska nem fogja igényelni huszonnégy órában a törődésünket. Úgyhogy, akár... - Ez így nem csapat munka. Nem jó sehogy sem. 
- Akkor nálad vagy nálam? - sóhajtottam megadóan. Elég bizarul hangzott ez az utolsó kérdésem. De semmit nem kell itt félreérteni, kizárólag egy macskára fogunk vigyázni.