Vontatottan pillantottam le a kezeim között tartott macskára. Mi az, hogy vigyázzak rá én? Nem akarok egy állattal sem együtt élni, sem gondoskodni róla. Egyedül biztos, hogy nem fogom etetgetni, meg fésülni a szőrét, sőt azt is várhatják, hogy majd én takarítok utána és állatorvoshoz viszem. Nem tartozom a felelős emberek közé. Vigyen haza az állatot, akinél már ugyis lakik. Adamről meg inkább el tudom képzelni, hogy tart otthon állatokat, mint a lakosztályomról, ahol valószínűleg még egy légy sem fordult meg.
- Attól, hogy te nem vagy nő, még foglalkozhatnál ezzel a... macskával. Én nem értek hozzá. Különben is, nézz csak rá, milyen zord tekintettel néz rám, miközben csóválja a farkát. Ragaszkodik hozzád - magyaráztam kétségbeesve Adamnak, de mikor felé pillantottam, már az autójában ült. Hogy lehet valaki ekkora tahó paraszt? Nem egyedül kell vigyáznom erre a macskára, akinek lassan nevet kellene adni. Hajlandó lennék most közösködni is vele, csak vegye már el tőlem ezt az állatot, mert szétkarmolja a kezemet.
- Felejtsd el, hogy elmész - mondtam felháborodottan, majd mielőtt még beülhetett volna a kocsiba, bevágtam az orra előtt az ajtót, és neki dőltem.
- Ha nem vagy hajlandó együtt működni, akkor visszaviszem a macskát és búcsút mondhatsz mindenféle biológia ötösnek. Én csak azért vettem fel a biológiát, mert nem volt elég óra számom. De valószínűleg, neked valamiért fontos lehet. Szóval, vedd el tőlem ezt a macskát, és keressünk neki valami nevet. Utána pedig valamit találjunk ki, hogy hol is fog lakni... Persze az nem az én szobám lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése