Adam

Hát vigyázgasson az a menhelyi állatokra aki unatkozik. Mivel én nem unatkozok, ezért nekem felesleges jótékonykodnom. Nem is szeretem az állatokat. Maximum a lovakat. De azokat se etetgetni. Annyi munka van egy állattal. Nem hiszem el ,hogy a biosz tanárunk is ki tud találni ilyen "briliáns" dolgokat. Egyszerűen szörnyű ötlet. Vigyázzanak rájuk a lányok, ők úgyis élvezni fogják. Oh, tényleg, nekem is van egy csapattársam ,aki biztosan örül a feladatnak. Ki is a... Jade... Na hát belőle kihagyták a tiszteletet és a kedvességet. Miért nem kaptam valami jó csapattársat? Például aki azt se engedné ,hogy ránézzek arra a hülye macskára. Azért imádom ,hogy mindig kikapom ezt a csajt. Soha semmit nem akar csinálni, a fejemet ráteszem hogy ezt a kis gombolyag kergetőt is rám akarja majd eröltetni. De nem, most ő vigyáz rá. És erről őt is tudattatni fogom. Tök pontos voltam. Fél órát se késtem, akkor miért reagál így? Mi lenne ha randink lenne? Megőszülne a várakozásban?
- Nem mondhattad volna inkább ,hogy: "Szia drágám, hú de örülök ,hogy megjöttél" - Olyan kis tüneményesen mondtam neki, aztán kitártam az ajtót és szépen belibbentem rajta, hurrá lesz egy bolhazsákunk.

- Jajj milyen kis édibédi cica vagy te. - mosolyogtam és cirógattam a kiscicát miközben beletettem a hordozható dobozba. Persze normális esetbe nem csinálnék ilyet ,de mivel itt a menhely tulajdonos, akit biztos ki fognak faggatni arról ,hogy ki hogy bánik az állatokkal. Beletettem és már csusszantam is kifelé az ajtón ,miközben egyfolytában a cicának beszéltem. Amint kiértünk a drót kerítésen kívülre már le is fagyott arcomról a mosoly.
- Én nem vigyázok rá! felejtsd el. Utálom a macskákat. Különben se tudom mit kéne vele csinálnom, anyámék meg elutaztak. Én nem vigyázok rá. - akartam ki ,miután a kezembe nyomta a macskát. - Vigyázz rá te. - Adtam neki oda, nem sok választása volt, vagy megfogja ,vagy a földre huppan a cicamica. - Te vagy a lány, old meg. Én nem értek a gondoskodáshoz.- Vontam vállat és megnyomtam kocsim zárját. - További szép napot. Aztán ötöst kapjunk ám. - Intettem neki és kinyitottam a kocsiajtót.

Jade

Feldúltan ide-oda járkáltam a menhely kapujában. Hát komolyan mondom, ez a tanár nincs magánál. Miért kell mindig ezzel a nagyon vadbarommal egy csoportba osztania? De legalább, ha még több tagú csoportot alkotnánk. De nem, mert teljesen kettesben kell megoldanunk egy feladatot a biológia szakkörre. És ráadásul egy párt kell alkotnunk egy egész hétig! Hát ez egyáltalán nem normális dolog. Még, hogy ketten vigyázzunk egy macskára. Az a macska valószínűleg már a második nap világgá megy, hacsak nem az második percben. Összehúztam magamon a fehér bőrkabátot, majd elővettem telefonom, hogy megnézzem mennyit késett már Adam. Csupán tíz perce szobrozok itt, és hallgatom az állatok ugatását és nyöszörgését. Utálom a menhelyeket. Meg az állatokat is. Ebben a percben befutott Adam is.
- Hello. Örülök, hogy méltóztattál ideérni - mondtam gúnytól csöpögő hangon, majd kikaptam kezéből a macska hordozót, és elindultam befelé.

Fél óra elteltével már egy cirmos, fél perzsa macskával a tartóban jöttünk kifelé.
- Tessék fogd csak meg - adtam át neki a hordozót. - Utálom az állatokat, utálok veled közösködni... nem sorolom tovább. Úgy döntöttem, most három napig nálad lesz, három napig nálam, a hét elején pedig visszakapod, és te fogod behozni az iskolába - magyaráztam Adamnek, és közben kikerestem apám számát a mobilomból, hogy jöjjön végre értem.
- Szóval, valahogy old meg, hogy maradjon életben - mondtam neki, majd mint aki jól végezte dolgát, hátat fordítottam neki, hogy telefonáljak.