Jade

Nem tudtam mit írhatott Den a papírra, de ha már nekem küldte, miért kell Adamnek olvasnia? Ezért még biztos, hogy számolok vele. Nagyon nagynak képzeli magát, de velem nem fog szórakozni. Öntelt majom. A hajamnak pedig még mindig málnás illata van, pedig köztudott, hogy gyűlölöm a málnát. De neki rittig a hajamba kellett öntenie. A kezemben tartott rózsaszín tollat olyan erővel szorítottam, hogy félő volt lassan elhajlik, így inkább vettem egy mély lélegzetet és a tollat ledobtam az asztalra. Ahogy felpillantottam, láttam, hogy éppen most lép ki a tanár a szertárból, így gyorsan felcsaptam vastag kémia könyvemet a megadott oldalnál, majd szorgalmasan olvasni kezdtem. Legalábbis úgy csináltam, mint aki olvas. Rettentő jól el tudtam játszani, hogy minden erőmmel figyelek, vagy éppen dolgozok az órákon, miközben halálra untam magam. Nem ártott volna megjelölnöm egy színészi iskolát, de hát, anyám lebeszélt róla. Így most itt ülök, valami újabb gimnáziumban, ahol már vagy ezredszerre kell végig hallgatnom a gének mutációiról szóló előadásokat. Ráadásul, mindenhol ugyan azt tanítják meg róla. Ugyan úgy mondják el. Semmi élvezetes nincs benne. Esküszöm, legközelebb - mert hát miért is ne lenne legközelebb kedves szüleimet ismerve - én fogok megtartani az órát. Vigyorogva pillantottam fel a sorok közül mikor láttam, hogy a professzor itt sétált el mellettem, és mélyen ülő zord tekintetével Adam és Den levelét figyelte. Jót röhögtem magamban a jeleneten. Természetesen, a két nagyon hülye semmit nem vehetett észre ebből, mivel mind a ketten szorgosan körmöltek valamit. Adam összehajtotta a levelet, majd odadobta Dennek. Hát igen. A tanár természetesen gyorsabb volt és már hajolt is le érte. A tanárok élvezik, ha kigúnyólhatják diákjaikat, így természetesen a kémia professzor is elégedetten hangsúlyozva olvasta fel a két srác csevegését. Den egészen a füle tövéig pirult, míg Adam majdnem kiesett a székéből, annyira mélyre csúszott le. Komolyan. Két idióta óvódás.

- Mennyivel jobb lett volna, ha én kapom meg a levelet, nem gondolod? - kérdeztem gonoszul vigyorogva, de ekkor Mr. Ackles tekintete rám siklott és feljebb tolta vastag keretes szemüvegét.

- Tanár úr, lehet, hogy a két osztálytársunknak ferde hajlamai vannak. Tudtommal ez nem büntetendő az államban - tudakoltam miközben egy bűbájos mosolyt erőltettem ajkaimra. - Szerintem hagynunk kellene kibontakoznunk őket. Hiszen, nem nyomhatjuk el két szerelmes érzéseit - szónokoltam komoly hangon, de persze belül haldokolam a röhögéstől. Még, hogy az iskola két bunkója buzi legyen. Hát ez nekem is sok.

- Ms Wilde, ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem az órámon tárgyalnák meg a nemi életüket és méreteiket. Ma délután mind a hárman jelentkeznek nálam, ugyanis a délután bent maradnak. Nem érdemes ellógni, mert az kicsapást vonhat maga után. Megértették maguk is? - nézett szigorúan a két srácra.

- Hurrá - forgattam meg szemeimet, majd dühösen összefontam magam előtt karjaimat. Ha ez a két idióta nem áll neki levelezni, most nem itt tartanánk. Első nap büntetést kapok. Természetesen Adamnek köszönhetően, meg a másik idiótának. Ha kirúgnak, majd megyek másik iskolába. Most aztán nagyon megfenyegetett ez a bagoly. Pff. Gyűlölöm a tanárokat.

Miután Mr. Ackles visszament az asztalához, előre hajoltam Adamhez.

- Egyébként megírhatnád Dennek, ha már ugyis annyira ráérsz, hogy köszönöm, de nem kérek a külön óráiból. Lehet, hogy inkább neki kellene korrepetálásra járnia - elégedett vigyor terült el arcomon, majd hátra dőltem a széken és azon kezdtem el gondolkodni, vajon hogy lógjak el a büntetésről. Mert hogy én nem maradok itt, az hótziher.

Adam

Megint egy új nap. Egy változatlan menyország. És annak kezdete, a pokol. Utálom a reggelt. Melyik eszement volt az aki kitalálta ,hogy nyolckor kezdődjön az iskola? De most komolyan? Agyon kellett volna csapni miután megszületett rögtön, hogy ne árthasson senkinek. Mert engem ez fog tönkre tenni. Jól van nem érdekel akkor sem kelek fel. Pedig fel kéne, de nem megy.

- Fogd már be a szádat! - Üvöltöttem kissé erőtlenűl ,de hatásos volt mert húgom pillanatok alatt befogta száját. Minden reggel énekelget, még csak azért is ,hogy mégjobban pokollá tegye a reggelem. Na jó, most kinyitom a szemem és felkelek. Nem megy...

Azért valahogy sikerült felkelnem és valahogy eljutnom az iskoláig, ahol még ki sem szálltam a kocsiból ,de a banda már messziről üvöltözött.
- Hali srácok... - Köszöntem ,újdonsűlt barátnőm ajkaira pedig egy gyenge csókot nyomtam. Persze nálam az ,hogy járok valakivel nem akadályozott semmibe. Nem mintha megcsaltam volna eddig bárkit is ,de például nem voltam olyan pasi aki engedte volna ,hogy valaki egyfolytában utána futkorásszon. Akik velem jártak már rég tudják ,hogy csak akkor vagyok erájuk kiváncsi ha odamegyek, szóval nekik engem nem kell keresniük. Éppen ezért nem tudja senki az isskolában a mobilszámom, hol lakok, stb. Igen a haverok sem tudnak erólam túl sokat. Max ,hogy járok focizni, úszni és kosarazni. Mást nagyon nem tudnának mondani. Jah és azt ,hogy ha a telefonjuk kiírja ,hogy "Rejtett szám" Akkor én hívom őket. Na jó, mondom ez furcsa meg minden ,de szeretek a magam ura lenni, és nem tudom ki mit szólna ahhoz ha megtudnák a suli legnépszerűbb sráca egy tanyán él. Jó persze egy gyönyörű ,óriási házban, de még is ,lovak és ki tudja milyen állatok között.

- Ez meg mi? - Fordultam hátra a kémia óra közepén, mert egy papír galacsin érkezett pontosan az ölembe. - Te mióta vagy itt? - Néztem meglepetten a lányra. Remek bealudtam órán. Sirály vagyok. De a lány válasza nem is igazán érdekelt. Széthajtottam a kis levelet, és kishijján megfulladtam a röhögéstől mikor megpillantottam a férfias ,de még is szép írást.


" Ma este egyedül leszek otthon. Nincs szükséged egy kis nemi utánfejlesztésre? "

Nem hiszem el, hogy lehet ez a Den ennyire perverz? Ne jó kicsit én is ilyen vagyok ,de nem is baj. Én is tollat ragadtam és írtam neki egy válasz levelet.

" De jó... :D Persze megyek. Úgy is fejleszteni kéne a pinduri kukackád "

Röpült a levelem egyenesen neki a srác fejének.
- A francba... - Horkantam fel ,mikor megpillantottam ,hogy a tanár épp a földön heverő levélért nyúl. - Szerintem ő rögtön elmondja... - Nyögtem a lánynak és amennyire csak lehetett elbújtam a padomban ,mikor a tanár olvasni kezdett...

Jade

Eljött a hétfő. Annyira reménykedtem, hogy még nem kell iskolába mennem. De csalódnom kellett, mikor pontosan háromnegyed hétkor megszólalt telefonom ébresztőórája. Ahelyett, hogy felkeltem volna, hogy kinyomjam az ébresztőt, úgy döntöttem még van időm készülődni. Anyám nem így gondolta. Hihetetlen, hogy már hajnali hétkor tökéletesen be van állítva a haja, és már ilyenkor is képes abba az idegesítő magassarkújában topogni.

- Jó reggelt, kicsim. Annyira izgulok, ma mész először iskolába. - Könyökömre támaszkodtam, és mogyorú barna tincseibe túrtam, hogy lássam is anyámat. Nem mintha nem tudtam volna tökéletesen elképzelni anyámat a rózsaszín, mini nyári ruhájában.

- Neked is reggelt - nyöszörögtem, miközben visszafeküdtem és a fejemre húztam a takarót. - Nem az első napom az iskolában, csak az ezredik helyen az első napom, de már megszoktam - motyogtam magamnak álomittas hangon a takaró alatt. Mielőtt újra lecsukhattam volna ólomsúlyú szempilláimat, anyám lerántotta rólam a paplant és széthúzta a függőnyt.

- Anya - sziszegtem, miközben hozzávágtam a párnámat. Ennyit erről. - Nem lehetne, hogy...

- Nem, nem lehetne Fél óra múlva indulunk - szólt még vissza, majd becsukta magamögött a vaskos ajtót.

- Remek. - Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd elvonultam a fürdőbe, ahonnan húsz perc múlva frissen és üdén léptem ki a párás helyiségből. Szekrényemből egy világos farmert kaptam ki, valamint egy fehér, ezüst csillogókkal díszített csőtoppot, valamint egy halvány rózsaszín bolerót. Hagy örüljön, anyám. Csak az ő kedvéért, egyszer nézhetek ki "csajosan". Hajamat kifésültem, majd fehér oldal táskámat vállamra akasztottam, és fejemtetejére toltam napszemüvegemet.

Egy óra múlva már az iskola folyosóit róttam, valami tanár segéddel. Nem sok kedvem volt bemenni órákra. Könyveimet már ott szorongattam kezembe. Miért is nem volt jó nekem magántanulóként? Hülye voltam. De nem baj, mindent ki kell próbálni egyszer.

- Megjöttünk - nyitotta ki előttem az ajtót, majd betessékelt maga előtt.

- Bizonyára ön Ms Wilde. Üdvölzöm az osztályban. Kérem foglaljon helyet. - Mutatott hurka ujjaival az egyik távoli padra, mely üresen álldogált. Ahogy szétnéztem az osztály teremben, két ismerős arcot is láttam. Deniel és Adam. Csak nekem lehet ilyen piszok mázlim? Ráadásul míg Deniel tőlem balra ült, Adam előttem. Isteni. Még helyet se foglaltam, mikor egy papír galacsin landolt az asztalomon. Elpillantottam oldalra, és Den vigyorgó képével találtam szembe magam. Csak megforgattam szemeimet, és bedobtam a táskámba a papír fecnit. Ha azt hittem, hogy így befejezi, hát tévedtem. Egymás után még kettőt dobott felém. Az egyik ebből szerencsétlenül Adam ölében landolt.

- Adam, add ide azt a levelet - szóltam a srácnak, aki éppen kiegyenesítette az összeráncolódott füzetlapot. - Add már ide, nem a tiéd - kaptam ki hirtelen kezéből, de csak a felét. Azon pedig nem sok minden volt. A fele nála maradt. Nem értettem mit vigyorog ennyire.

- Esetleg elmondanád, mi is áll abban a levélben, amit nekem, hangsúlyozom, Nekem szántak? - kérdeztem negédesen mosolyogva, miközben próbáltam kivenni kezéből a papírt. Még jó, hogy a tanár valamit kutatott a szertárban.

Adam

Úgy tettem mintha a plázás csajszi ott sem lenne ,épp ahogy a többiek is. Csak folytattuk a játékot. Nah, persze két perc múlva kb mikor körbenéztem már nem is láttam. Hála Égenek haza ment. Remélhetőleg életem végéig nem is látom. Habár a lábai... Azok egész jók voltak. Fúj... Most én komolyan erről a lotyóról mondok szép dolgokat? Nem csak a szám ,hanem a fejem is ki kéne mosni szappannal. Ahogy apám is mondaná aki kikészítő. Most minek lyukadtam ki nála? Kikészítő... Nah, innen is lépünk. A játékra koncentráltam. És nagy meglepetésre a mi csapatunk nyert. Persze szinte mindig az a csapat nyer ahol én vagyok szóval valójában senki sem lepődött meg. Sportban én vagyok a király ezt senki sem feledheti.

Éppen a csukámat vettem át mikor egy ismerős, de még is ismeretlen hang vonta magára figyelmét és mire rájöttem ki a tulajdonosa már késő volt. Leöntött. Elegem van ebből a libából még is mi a rohadt Istent képzel?

- Te tényleg meggárgyultál? - Komolyan mondom a húgom nézi azt a "Csacska Angyalt" vagy mi az Istent aminek az a barom nő a főszereplője... még az is normálisabb ennél.

- Te akarsz ... játszani... velem? - alig tudtam beszélni nagy hahotázásom közben. Még ,hogy én félek egy csitritől? Hát megáll az eszem. - Na jó... - Kötöttem be cipőfűzőm és már pattantam is fel. - Mutasd mit tudsz hibbant csajszi. - Szóltam és lazán elvettem volna tőle a labdát ,hogy normálisan kezdhessük a játékot de elhúzta előlem. Jajj, mekkora dolog volt. Még azt se tudtam ,hogy már játszunk. De az biztos ,hogy szép dobás volt. Lány létére persze...

A meccs következő részében a kis csaj már alig érhetett labdához és eldőlt a mecs. Úgy ahogy én terveztem. Nyertem ,de azért ellenfelem sem volt olyan nagyon rossz. Nem is értem mi a fenét keres a kosárpályán mikor lehetne plázába, moziba, kozmetikusnál... Mint a normális lányok. Oh, majdnem elfelejtettem ,hogy ő hibbant.

- Gyenge vagy... - Hoppá... Mi a neve? - Neved? Nah, mindegy megteszi a hibbantka is. De most már igazán távozhatnál... Rontod itt a levegőt. - Gyújtottam megy cigarettám és a füstöt a lány arcába fújtam. - Páp... Jajj annyira hiányozni fogsz. - Borultam poénosan, sírást utánozva a lány nyakába.

- Menj... Nem szeretek búcsúzkodni... - Töröltem míg szemeimet hiába aki jó színész az jó színész.

- Nah, mi lett az eredmény? - Pattant oda közénk Den és ha nem tudtam volna ,hogy az lehetetlen még arra is gondoltam volna ,hogy bejön neki a csaj ,hiszen úgy bámulta ,hogy szemei szinte kiugrottak.

- Én nyertem. - Dobtam le mérgesen a cigim és még egyszer hátrafordultam. - Pápá szerelmem.... - Aztán felkaptam táskám és otthagytam az új párocskát. De ,hogy ennek a Dennek sincs izlése az tény...

Jade

Még a számat is nyitva felejtettem, annyira ideges lettem. Ha szemmel ölni lehetett volna, ez a bunkó paraszt, most apró cafatokban porladozott volna itt előttem. Íriszeim még a szokottnál is sötétebbek lettek, és szikrákat hánytak. Nem tudja még, hogy kivel húzott újat. Kezeim megremegtek az idegességtől. Legszívesebben felpofoztam volna. De nem, Jade, türtőztetni fogod magad. És hogy miért? Mert anyád órák hosszat tud arról papolni, hogyan is viselkedik egy fiatal lány. Igen, anyám imád belekötni mindenbe, amit csinálok. Vegyük csak a sportokat. Szerinte egy fiatal lánynak, nem a kosárpályán és a lovardában lenne a helye, hanem sokkal inkább a fitnesztermekben. Na, azt várhatja anyám, hogy ott lásson. Egyszer sikerült elrángatnia egy aerobic órára, több kárt tettem magamban, mint amennyi össz hasznot hozhatott volna az az egy óra mozgás. El se kezdődött az óra, de én elcsúsztam és kitörtem a bokám. Így legyen kedve az ember lányának megközelíteni egyetlen ilyen centrumot is.

Ott tartottam, hogy érzem ezt a cukros löttyöt végig folyni az egész testemen. És minél tovább állok így egy helyben, rá kell jönnöm, hogy ez ragad. Gyűlölöm, ha mindenem összeragad és egyáltalán… Már most utálom ezt a srácot.

Vettem egy mély levegőt, majd határozott léptekkel indultam el a közeli öltöző felé. Nem volt külön női- és férfimosdó, így nem tudtam mi vár rám odabent. Szerencsémre, a srácok a pályán voltak. Táskámat ledobtam az egyik padra, majd a mosdóhoz mentem és megpróbáltam lemosni magamról az üdítőt. Hozzá kel tennem, nem sok sikerrel. Már pedig nem fogok összeragadt hajjal és ragadós felsőben hazáig sétálni. Különben is? Mit mondanék? Elkapott a Jana Áfonyás Víz zivatar? Igen, gratulálok Jade, tökéletes hazugság. Kár, hogy senki nem hinne neked.

Nem gondolkodtam tovább, levettem rövidnadrágom, és felsőm, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva tisztán léptem ki a fürdőből. Kár, hogy hosszú, mogyoró barna tincseimből csurgott a víz. Amennyire csak tudtam kicsavartam belőle a vizet, majd kiöblítettem felsőmet és azt is nedvesen vettem vissza. Felöltözve indultam kifelé. Örömmel konstatáltam, hogy már csak ketten maradtak a pályán. Elpillantottam oldalra, és a „plázás srác”is ott volt. Nagyon jó.

A padokhoz sétáltam, majd üdítőjét a kezembe vettem, már ami még az üvegben maradt.

- Hé, Te ott – kiabáltam oda a srácnak, majd szemeláttára öntöttem a földre az üveg tartalmát, majd visszadobtam táskája mellé az üres flakont. Elégedett vigyor csúszott ajkaimra, majd közelebb sétáltam. – Egy játék? Most, mindenféle üdítő és fagyi nélkül – mondtam gúnyosan, majd kikaptam a kezéből a labdát és ide-oda kezdtem vele lépegetni, miközen ütemesen passzolgattam egyik kezemből a másikba.

- Jajj, csak nem félsz, hogy egy lánytól kikapsz? Ha már ilyen ijedős vagy, majd játszok egyedül – vontam meg a vállam, majd öt méterről lőttem be a gyűrűbe a labdát. Teszem hozzá, csont nélkül. Győzelmi vigyort küldtem felé, majd ahogy ki akart cselezni, elugrottam előle. – Fürgébben. Nincs játék, nincs labda – Haraptam be alsó ajkam, majd újra a palánkra koncentráltam.