Úgy tettem mintha a plázás csajszi ott sem lenne ,épp ahogy a többiek is. Csak folytattuk a játékot. Nah, persze két perc múlva kb mikor körbenéztem már nem is láttam. Hála Égenek haza ment. Remélhetőleg életem végéig nem is látom. Habár a lábai... Azok egész jók voltak. Fúj... Most én komolyan erről a lotyóról mondok szép dolgokat? Nem csak a szám ,hanem a fejem is ki kéne mosni szappannal. Ahogy apám is mondaná aki kikészítő. Most minek lyukadtam ki nála? Kikészítő... Nah, innen is lépünk. A játékra koncentráltam. És nagy meglepetésre a mi csapatunk nyert. Persze szinte mindig az a csapat nyer ahol én vagyok szóval valójában senki sem lepődött meg. Sportban én vagyok a király ezt senki sem feledheti.
Éppen a csukámat vettem át mikor egy ismerős, de még is ismeretlen hang vonta magára figyelmét és mire rájöttem ki a tulajdonosa már késő volt. Leöntött. Elegem van ebből a libából még is mi a rohadt Istent képzel?
- Te tényleg meggárgyultál? - Komolyan mondom a húgom nézi azt a "Csacska Angyalt" vagy mi az Istent aminek az a barom nő a főszereplője... még az is normálisabb ennél.
- Te akarsz ... játszani... velem? - alig tudtam beszélni nagy hahotázásom közben. Még ,hogy én félek egy csitritől? Hát megáll az eszem. - Na jó... - Kötöttem be cipőfűzőm és már pattantam is fel. - Mutasd mit tudsz hibbant csajszi. - Szóltam és lazán elvettem volna tőle a labdát ,hogy normálisan kezdhessük a játékot de elhúzta előlem. Jajj, mekkora dolog volt. Még azt se tudtam ,hogy már játszunk. De az biztos ,hogy szép dobás volt. Lány létére persze...
A meccs következő részében a kis csaj már alig érhetett labdához és eldőlt a mecs. Úgy ahogy én terveztem. Nyertem ,de azért ellenfelem sem volt olyan nagyon rossz. Nem is értem mi a fenét keres a kosárpályán mikor lehetne plázába, moziba, kozmetikusnál... Mint a normális lányok. Oh, majdnem elfelejtettem ,hogy ő hibbant.
- Gyenge vagy... - Hoppá... Mi a neve? - Neved? Nah, mindegy megteszi a hibbantka is. De most már igazán távozhatnál... Rontod itt a levegőt. - Gyújtottam megy cigarettám és a füstöt a lány arcába fújtam. - Páp... Jajj annyira hiányozni fogsz. - Borultam poénosan, sírást utánozva a lány nyakába.
- Menj... Nem szeretek búcsúzkodni... - Töröltem míg szemeimet hiába aki jó színész az jó színész.
- Nah, mi lett az eredmény? - Pattant oda közénk Den és ha nem tudtam volna ,hogy az lehetetlen még arra is gondoltam volna ,hogy bejön neki a csaj ,hiszen úgy bámulta ,hogy szemei szinte kiugrottak.
- Én nyertem. - Dobtam le mérgesen a cigim és még egyszer hátrafordultam. - Pápá szerelmem.... - Aztán felkaptam táskám és otthagytam az új párocskát. De ,hogy ennek a Dennek sincs izlése az tény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése