Jade

Még a számat is nyitva felejtettem, annyira ideges lettem. Ha szemmel ölni lehetett volna, ez a bunkó paraszt, most apró cafatokban porladozott volna itt előttem. Íriszeim még a szokottnál is sötétebbek lettek, és szikrákat hánytak. Nem tudja még, hogy kivel húzott újat. Kezeim megremegtek az idegességtől. Legszívesebben felpofoztam volna. De nem, Jade, türtőztetni fogod magad. És hogy miért? Mert anyád órák hosszat tud arról papolni, hogyan is viselkedik egy fiatal lány. Igen, anyám imád belekötni mindenbe, amit csinálok. Vegyük csak a sportokat. Szerinte egy fiatal lánynak, nem a kosárpályán és a lovardában lenne a helye, hanem sokkal inkább a fitnesztermekben. Na, azt várhatja anyám, hogy ott lásson. Egyszer sikerült elrángatnia egy aerobic órára, több kárt tettem magamban, mint amennyi össz hasznot hozhatott volna az az egy óra mozgás. El se kezdődött az óra, de én elcsúsztam és kitörtem a bokám. Így legyen kedve az ember lányának megközelíteni egyetlen ilyen centrumot is.

Ott tartottam, hogy érzem ezt a cukros löttyöt végig folyni az egész testemen. És minél tovább állok így egy helyben, rá kell jönnöm, hogy ez ragad. Gyűlölöm, ha mindenem összeragad és egyáltalán… Már most utálom ezt a srácot.

Vettem egy mély levegőt, majd határozott léptekkel indultam el a közeli öltöző felé. Nem volt külön női- és férfimosdó, így nem tudtam mi vár rám odabent. Szerencsémre, a srácok a pályán voltak. Táskámat ledobtam az egyik padra, majd a mosdóhoz mentem és megpróbáltam lemosni magamról az üdítőt. Hozzá kel tennem, nem sok sikerrel. Már pedig nem fogok összeragadt hajjal és ragadós felsőben hazáig sétálni. Különben is? Mit mondanék? Elkapott a Jana Áfonyás Víz zivatar? Igen, gratulálok Jade, tökéletes hazugság. Kár, hogy senki nem hinne neked.

Nem gondolkodtam tovább, levettem rövidnadrágom, és felsőm, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva tisztán léptem ki a fürdőből. Kár, hogy hosszú, mogyoró barna tincseimből csurgott a víz. Amennyire csak tudtam kicsavartam belőle a vizet, majd kiöblítettem felsőmet és azt is nedvesen vettem vissza. Felöltözve indultam kifelé. Örömmel konstatáltam, hogy már csak ketten maradtak a pályán. Elpillantottam oldalra, és a „plázás srác”is ott volt. Nagyon jó.

A padokhoz sétáltam, majd üdítőjét a kezembe vettem, már ami még az üvegben maradt.

- Hé, Te ott – kiabáltam oda a srácnak, majd szemeláttára öntöttem a földre az üveg tartalmát, majd visszadobtam táskája mellé az üres flakont. Elégedett vigyor csúszott ajkaimra, majd közelebb sétáltam. – Egy játék? Most, mindenféle üdítő és fagyi nélkül – mondtam gúnyosan, majd kikaptam a kezéből a labdát és ide-oda kezdtem vele lépegetni, miközen ütemesen passzolgattam egyik kezemből a másikba.

- Jajj, csak nem félsz, hogy egy lánytól kikapsz? Ha már ilyen ijedős vagy, majd játszok egyedül – vontam meg a vállam, majd öt méterről lőttem be a gyűrűbe a labdát. Teszem hozzá, csont nélkül. Győzelmi vigyort küldtem felé, majd ahogy ki akart cselezni, elugrottam előle. – Fürgébben. Nincs játék, nincs labda – Haraptam be alsó ajkam, majd újra a palánkra koncentráltam.