Adam

Mit képzel magáról ez a liba? Ez azért már tényleg több a soknál. Úgy látszik fogalma sincs kivel beszélt. Remek sikerült neki felbaszni az agyam. Most már tényleg jó lenne menni az edzésre mert kinyír a csapat. Én vagyok a kapitány és mindig én kések szép. De jó dolog a focira ,vagy az úszásra fogni hiszen egyik hülyének sincs arról fogalma mikor van edzésem. Dühösen trappoltam a ház felé és mikor beértem hát szerencsére a hugicám is otthon volt.

- Meg ígérted ,hogy elviszel a balett órára. - Cincogta észvesztően idegesítő hangján. De én a szokásoshoz híven úgy tettem mintha nem is hallanám. Hülye voltam ,hogy a plázába gyalog mentem mivel van kocsim. És tegnap óta jogsim is, de ez mindig kimegy a fejemből. Nah, mindegy. Felkaptam a fekete kosártáskám és már száguldottam is a suli felé.

- Bocs a késésért az úszó trénerem már megint túl akart hajtani. dobtam le a táskám. - 5 Perc és kész leszek. - Viharzottam gatyámmal és cipőmal a kezemben az öltöző felé. És pár perc múlva már úgy léptem ki mint egy kosér bajnok. Persze póló nélkül. Amúgy is meg lehetett fulladni a dög melegbe ,nem ,hogy futkározás közben. A szokásoshoz híven megint én játszottam a legjobban ,de ezen már meg sem lepődök hiszen ezek hozzám képest kezdők. Nah, azért elszálni EGYENLŐRE még nem akarok.

Hát ezt nem hiszem el. Ez meg mit keres itt?

- Idő... - Mutattam a T betűt. Mindenki megrohamozta az italos készletüket én pedig a klány felé sétáltam semmit el nem áruló arckifejezéssel.

- Ez az enyém! - Cseleztem ki a lányt és fél másodperc múlva már nálam is volt a labda. - Most hápitozni akarsz vagy elballagni gyorsított ütemben? - Kérdeztem és el is fordultam tőle. És odamutogattam Joshnak ,hogy dobja az üdítőm.

- Valóban nincs semmid? Nekem viszont van. - És már borítottam is a hajára az áfonyás Jana vizet. - Jajj bocs véletlen Volt. - És már futottam is a pálya közepére és mintha mi sem történt volna folytattuk a játékot.

- Mi volt ez? - Kérdezte Seth.

- Csak egy hülye liba...

Jade

Pillantásom egy másodperc töredéke alatt keményedett meg. Hogy lehet valaki ennyire felfuvalkodott hólyag? Még hogy nyissam ki a szemem. 

- Tudod mit? Ha tehetném visszpörgetném az időt és a fagyit inkább az arcodba nyomnám - mondtam neki maró gúnnyal, majd vigyorogva néztem le a kezemben tartott édességre. Nem kellett sok hozzá és egy jól irányzott mozdulattal az orrára kentem, majd kidobtam a tölcsért. Talán jobban járok, ha azt meg lenyomom a torkán. Lehet elfelejtett volna levegőt venni, annyira sajnáltam volna. Távolról. 

- Örültem ennek a rettentően kellemes találkozásnak - köptem gunyorosan, majd táskámból elővettem pénztálcámat, és belevetettem magam a vásárlók tömegébe. Sokáig keresgéltem, mert egy egyszerű fehérneművel csak nem állíthatok haza. Habár, ha belegondolok, ugyse fogják megkérdezni, hogy mit vettem, majd a legnagyobb szatyorba rakatom. 

Pár óra múlva már haza felé sétáltam. Nem volt kedvem semmi esetre sem taxival utazni. Végülis nem vettem semmit, így zsebre tett kézzel, biztos léptekkel sétáltam a sikátor szerű utcákon. Direkt választottam a város legkevésbé lakott területeit. Így érkezhettem el, egy kosár pályához, ahol jó néhány srác játszott. Kecsesen ívelt ajkaimra, rögtön széles vigyor csúszott. Nem voltam éppen magas, de imádtam kosarazni. Anyám megőrült, hogy nekem miért kell mindig olyan dolgokat csinálnom, amik nem is nőiesek? Persze, mert neki modellként mi az elfogadható? Ha egy nő diétázik, egésznap sminkel és akkora gardróbja van, mint a fél villája. Természetesen, nem vetem meg ezeket sem, de nem vagyok képes egész nap ülni a fodrásznál, manikűrösnél és kozmetikusnál. Beleőrülnék a semmit tevésbe. Anyám meg reggel nyolckor elmegy és estig haza se ér.

Előkaptam telefonomat, majd megnéztem mennyi is az idő. Még ráértem, nem fogják utánam küldeni a rendőrséget. Közelebb mentem, majd neki dőltem a kerítésnek és onnan néztem a srácok játékát. Legnagyobb meglepetésemre ugyan azt a srácot láttam meg, akit délelőtt összefagyiztam. Egész jól játszik, de azért még lenne mit tanulnia. Figyeltem őket, majd elmélkedésemből egy felém repülő labda ébresztett fel. Reflex szerűen ugrottam fel érte, majd kettőt pattogtattam vele, és hajamat kisimítottam szememből. Mikor felnéztem az ismeretlen ismerős srác állt előttem.

- Hello, újra - mondtam enyhe gúnnyal. - Nyugi, nincs nálam semmi amivel leönthetnélek - passzoltam oda neki a labdát, majd tekintetem valahogy izmos mellkasára siklott.  

Adam

Miért hiszik azt a nők ,hogy mindent büntetés nélkül megtehetnek? Az tény ,hogy egy nőt soha nem ütnék meg, de most nagy volt rá a kísértés. Most tudtam meg ,hogy Sandra a barátnőm, vagyis már a volt barátnőm összefeküdt mindenkivel a hátam mögött. Most pedig mikor kérdőre vonom csak vigyorog mintha kis félreértésről lenne szó. De hogy lehetek ennyire naív? Mindenki figyelmeztetett ,hogy ne bízzak benne ,de én az utolsó percig hittem neki. Most pedig valóságosan beleröhögött a képembe. Nah, szép. Nekem is lett volna számtalan alkalmam ,hogy megcsaljam ,de nem tettem akkor neki mért kellett? Nem igazán hiszem ,hogy Josh Qger bármivel is jobb lenne mint én. Vagy a többi nyomoronc akikkel az ágyba hentergett. Oké sikerült ezt a napomat jól el cseszni.

Gondolatokkal tele sűrített fejjel és vakon szeltem átt a pláza emberektől hemzsegő fő folyosóját. Bevallom csodálom is ,hogy eddig senkinek se mentem neki. Hopp. Hát ezt le kellett volna kopognom mert éppen ebben a pillanatban csapódtam neki valakinek.
- Oh, bocs nem akartam ,csak nem fi... - Kezdtük egyszerre a bocsánatkérést. Most ezt minek csináltam? Nem vagyok én ilyen jó szívű. Király most cserélhetek inget. Nem hiszem el ,hogy ezek a kis csitrik már figyelni se tudnak. Na jó az én hibám volt ,de jobb szeretek mindent másokra fogni.
- Gratulálok remek munkát végeztél. Máskor nyisd ki a szemeidet, mert tudod arra valóak. - Néztem gúnyosan a lánynak fagylaltos ingem pedig egy laza mozdulattal belevágtam a kukába. Igen hasznos dolog a kosárlabda. Noh meg a jó stílusom ,hogy inget veszek a póló alá. Így égnem sem kell ,meg félmeztelennek sem kell lennem. Hiába örülnének a kockás hasamnak rengetegen...

Jade

- Elmentem - kiabáltam be jól hallhatóan anyáméknak a nappaliba. Végre sikerült mindent kipakolnom, ismét. Gyűlölök költözni. Természetesen a szüleim nem értenek velem egyet. Már nagyon unom, hogy minden hónapban iskolát kell cserélnem, mert az Ő üzletüknek az a nyereséges, ha utaznak. Ezért is lettem a szüleim kérésére magántanuló. Ezzel is csak az én életemet akarták könnyíteni. Persze, mi jó van abban, ha egyedül kell bevágnom a rengeteg száraz anyagrészt?

Soha nem kérdezték meg, hogy hiányozni fognak a barátaim? Vagy, hogy szeretnék itt maradni? Szinte minden reggel rettegve ébredtem. Nem tudtam apám mikor állít be újabb repülőjegyekkel a szobámba, hogy ""pakolj kicsim, holnap indulunk" szavakkal emlékeztessen az elkerülhetetlenre. Az életem darabokban hevert. Nem volt kedvem egy új társasághoz. Mire beilleszkedem és jól érezném magam, ugyis tovább indulunk. Minek ismerkedjek? Most is, valami átlátszó hazugsággal, mint a vásárlás, kellett eljönnöm "otthonról", ha nevezhetem ezt az újabb villát az átmeneti otthonomnak.

Los Angels utcái, mint ahogy azt vártam, zsúfolva vannak emberekkel. Az utakon hosszú kocsi sorok roskadoznak, dugóba kerültek. Még jó, hogy nem engedtem anyámnak, hogy elhozzon. Különben is, leghűségesebb társamra, a magányra volt szükségem. Egy hatalmas bevásárló központba érkeztem. Mivel hétköznap volt, nem sok ember lófrált itt. Dolgoztak, iskolában voltak.

A rendes emberek már csak így élnek.

Már legalább fél órája sétálgathattam kezemben csokoládé fagylalttal, a kirakatokat szemlélve. Mivel vásárolni jöttem, legalábbis anyámék így tudják, kellene vennem is valamit. Éppen beléptem az egyik üzletbe, mikor valakinek nagy erőkkel neki csapódtam. A fagyi helyes kis foltot hagyott az ismeretlen ingjén. Félénken néztem fel az előttem állóra.

- Ne haragudj, csak nem figyeltem - mondtam neki, majd egy papír zsebkendőt nyújtottam át a srácnak.

"Ha egyedül vagy az árnyékoddá válok, 
Ha sírni akarsz, a vállad leszek, 
Ha boldogságra vágynál, arcodon játszó mosoly leszek.
De ha egy barát kell, csak önmagam lehetek!"

Régen azt hittem az egész egy játék
nem hittem,hogy fájhat
és csak most látom a szived egy térkép
csupa egy irányú út.

Várj még,értsd meg örökké őriznélek
mondd azt kérlek,hogy van vissza út.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.
Rólad szól.

Eddig nem tudtam,hogy mi ez az érzés
tán egy túl forró vágy?
Mit is mondhatnék,hogy elhidd nem késső
és,hogy megbántam már?

Várj még,értsd meg örökké őriznélek
mondd azt kérlek,hogy van vissza út.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.

Várj még,értsd meg örökké őriznélek
hidd el érzem ez már csak múlt
minden vágyam amikor megtaláltam
fáj,hogy látom már nincs vissza út.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.
Rólad szól.

Tudd meg,hogy szükségem van rád mindörökké
érzem ugyan úgy éghet még a láng a szivünk mélyén
az élet nélküled megy tovább mégis csak rólad szól.