Jade

Pillantásom egy másodperc töredéke alatt keményedett meg. Hogy lehet valaki ennyire felfuvalkodott hólyag? Még hogy nyissam ki a szemem. 

- Tudod mit? Ha tehetném visszpörgetném az időt és a fagyit inkább az arcodba nyomnám - mondtam neki maró gúnnyal, majd vigyorogva néztem le a kezemben tartott édességre. Nem kellett sok hozzá és egy jól irányzott mozdulattal az orrára kentem, majd kidobtam a tölcsért. Talán jobban járok, ha azt meg lenyomom a torkán. Lehet elfelejtett volna levegőt venni, annyira sajnáltam volna. Távolról. 

- Örültem ennek a rettentően kellemes találkozásnak - köptem gunyorosan, majd táskámból elővettem pénztálcámat, és belevetettem magam a vásárlók tömegébe. Sokáig keresgéltem, mert egy egyszerű fehérneművel csak nem állíthatok haza. Habár, ha belegondolok, ugyse fogják megkérdezni, hogy mit vettem, majd a legnagyobb szatyorba rakatom. 

Pár óra múlva már haza felé sétáltam. Nem volt kedvem semmi esetre sem taxival utazni. Végülis nem vettem semmit, így zsebre tett kézzel, biztos léptekkel sétáltam a sikátor szerű utcákon. Direkt választottam a város legkevésbé lakott területeit. Így érkezhettem el, egy kosár pályához, ahol jó néhány srác játszott. Kecsesen ívelt ajkaimra, rögtön széles vigyor csúszott. Nem voltam éppen magas, de imádtam kosarazni. Anyám megőrült, hogy nekem miért kell mindig olyan dolgokat csinálnom, amik nem is nőiesek? Persze, mert neki modellként mi az elfogadható? Ha egy nő diétázik, egésznap sminkel és akkora gardróbja van, mint a fél villája. Természetesen, nem vetem meg ezeket sem, de nem vagyok képes egész nap ülni a fodrásznál, manikűrösnél és kozmetikusnál. Beleőrülnék a semmit tevésbe. Anyám meg reggel nyolckor elmegy és estig haza se ér.

Előkaptam telefonomat, majd megnéztem mennyi is az idő. Még ráértem, nem fogják utánam küldeni a rendőrséget. Közelebb mentem, majd neki dőltem a kerítésnek és onnan néztem a srácok játékát. Legnagyobb meglepetésemre ugyan azt a srácot láttam meg, akit délelőtt összefagyiztam. Egész jól játszik, de azért még lenne mit tanulnia. Figyeltem őket, majd elmélkedésemből egy felém repülő labda ébresztett fel. Reflex szerűen ugrottam fel érte, majd kettőt pattogtattam vele, és hajamat kisimítottam szememből. Mikor felnéztem az ismeretlen ismerős srác állt előttem.

- Hello, újra - mondtam enyhe gúnnyal. - Nyugi, nincs nálam semmi amivel leönthetnélek - passzoltam oda neki a labdát, majd tekintetem valahogy izmos mellkasára siklott.