Jade

- Akkor nem értem miért kellett belépned a biológia szakkörre - jegyeztem meg vádlón. Csak azért lehet ott, hogy megkeserítse az életemet. Alig érdekes, hogy minden óránk együtt van. Ez is csak valami idióta félreértés lehet, hogy egy óránk sincs külön. 
Érdeklődve pillantottam fel rá, mikor alig néhány centire támaszkodott meg tőlem. Felvontam szemöldökömet ajánlataira. Aztán mégis összerezzentem arra a gondolatra, hogy akárcsak egy tized pillanat erejéig is kettesben maradjak Danielel. Ha társaságban találkoztam vele, akkor még el tudtam viselni, hogy ott van, habár akkor is tett érdekes célzásokat, és dolgokat. Utáltam, ha megfenyegettek. Semmi joga hozzá... Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet, mikor visszavonta, amit eddig mondott. Nagyon helyes. 
- Persze, vigyázunk rá, együtt - fintorodtam el az utolsó szó hallatán. Együtt. Két külön mondat végén ennyire megnyomva. Jó, hogy nem üvölti a fülembe.  - És, hogy gondoltad azt az együttet? Szerintem ez a macska nem fogja igényelni huszonnégy órában a törődésünket. Úgyhogy, akár... - Ez így nem csapat munka. Nem jó sehogy sem. 
- Akkor nálad vagy nálam? - sóhajtottam megadóan. Elég bizarul hangzott ez az utolsó kérdésem. De semmit nem kell itt félreérteni, kizárólag egy macskára fogunk vigyázni. 

Adam

Csóválja a farkát? Nem úgy volt, hogy lány?- Miért nem tudtak összerakni valami macskakedvelő idióta csajjal, aki fülig érő szájjal és teljes odaadással pesztrálgatná azt a hülye állatot hétfő reggelig? Jézus Isten... Péntek délután van, mit csinálunk mi ezzel a szörgombolyaggal addig? Hát van egy olyan érzésem, hogy ebből a macskából hétfőg egy megmérgezett, vagy egy éhen halt, vagy egy, széttépett , vagy nem tudom milyen de döglött lesz az biztos. Miért nincs itthon a húgom? Ő legalább eljátszogatna vele, úgyis szeretne egy "cicát". Közben kishillyán fél arcom csapódott a kocsi ajtóval együtt. Komolyan ha nem ilyen gyorsak a reflexeim akor tuti elvitte volna a fél fejemet az ajtó amit ez az "imádni való" idióta vágott be előttem.
- Komolyan ezt fogjuk játszani? - Fontos nekem a biológia? Lehet... Őszintén szólva fogalmam sincs. Apám is ezért rágja egyfolytában a fülemet. A jövőmről semmi elképzelésem sincs, majdcsak alakul valahogyan. Ha pedig a végén egy kukában fogok fetrengeni, hát akkor az is úgy alakult.
- Nem, nem fontos. - Húztam meg a vállamat. kezeimet kocsim ablakára helyeztem, a lány mindkét oldalára és kissé félreérthetően közeledtem hozzá, de épp ez benne a vicces.
- Na szóval Miss "énvagyokavilágközepe". Két választásod van. Vagy vigyázol arra a macskára egyedül, vagy felajánlom Dan cimborámnak, hogy cseréljünk párt. És szerintem nála nem az lesz az első probléma, hogy ki vigyáz a macskára, sokkal inkább, hogy ne másszon rád az első pillanatban. Na mit választasz?- Elégedetten és győzelemittasan elmosolyodtam miközben kezeimmel elrugaszkodtam az ablaküvegtől.
- Na jó, kedves ember vagyok. Dolgozzunk csapatba. De viszont akkor egészen hétfő reggelig együtt vigyázunk erre a dögre. Ugye milyen rendes vagyok? Na szóval hétfőig rajta tartjuk a szemünket, együtt. - Vajon mikor esik le neki mire céloztam?

Jade

Vontatottan pillantottam le a kezeim között tartott macskára. Mi az, hogy vigyázzak rá én? Nem akarok egy állattal sem együtt élni, sem gondoskodni róla. Egyedül biztos, hogy nem fogom etetgetni, meg fésülni a szőrét, sőt azt is várhatják, hogy majd én takarítok utána és állatorvoshoz viszem. Nem tartozom a felelős emberek közé. Vigyen haza az állatot, akinél már ugyis lakik. Adamről meg inkább el tudom képzelni, hogy tart otthon állatokat, mint a lakosztályomról, ahol valószínűleg még egy légy sem fordult meg.
- Attól, hogy te nem vagy nő, még foglalkozhatnál ezzel a... macskával. Én nem értek hozzá. Különben is, nézz csak rá, milyen zord tekintettel néz rám, miközben csóválja a farkát. Ragaszkodik hozzád - magyaráztam kétségbeesve Adamnak, de mikor felé pillantottam, már az autójában ült. Hogy lehet valaki ekkora tahó paraszt? Nem egyedül kell vigyáznom erre a macskára, akinek lassan nevet kellene adni. Hajlandó lennék most közösködni is vele, csak vegye már el tőlem ezt az állatot, mert szétkarmolja a kezemet.
- Felejtsd el, hogy elmész - mondtam felháborodottan, majd mielőtt még beülhetett volna a kocsiba, bevágtam az orra előtt az ajtót, és neki dőltem.
- Ha nem vagy hajlandó együtt működni, akkor visszaviszem a macskát és búcsút mondhatsz mindenféle biológia ötösnek. Én csak azért vettem fel a biológiát, mert nem volt elég óra számom. De valószínűleg, neked valamiért fontos lehet. Szóval, vedd el tőlem ezt a macskát, és keressünk neki valami nevet. Utána pedig valamit találjunk ki, hogy hol is fog lakni... Persze az nem az én szobám lesz.

Adam

Hát vigyázgasson az a menhelyi állatokra aki unatkozik. Mivel én nem unatkozok, ezért nekem felesleges jótékonykodnom. Nem is szeretem az állatokat. Maximum a lovakat. De azokat se etetgetni. Annyi munka van egy állattal. Nem hiszem el ,hogy a biosz tanárunk is ki tud találni ilyen "briliáns" dolgokat. Egyszerűen szörnyű ötlet. Vigyázzanak rájuk a lányok, ők úgyis élvezni fogják. Oh, tényleg, nekem is van egy csapattársam ,aki biztosan örül a feladatnak. Ki is a... Jade... Na hát belőle kihagyták a tiszteletet és a kedvességet. Miért nem kaptam valami jó csapattársat? Például aki azt se engedné ,hogy ránézzek arra a hülye macskára. Azért imádom ,hogy mindig kikapom ezt a csajt. Soha semmit nem akar csinálni, a fejemet ráteszem hogy ezt a kis gombolyag kergetőt is rám akarja majd eröltetni. De nem, most ő vigyáz rá. És erről őt is tudattatni fogom. Tök pontos voltam. Fél órát se késtem, akkor miért reagál így? Mi lenne ha randink lenne? Megőszülne a várakozásban?
- Nem mondhattad volna inkább ,hogy: "Szia drágám, hú de örülök ,hogy megjöttél" - Olyan kis tüneményesen mondtam neki, aztán kitártam az ajtót és szépen belibbentem rajta, hurrá lesz egy bolhazsákunk.

- Jajj milyen kis édibédi cica vagy te. - mosolyogtam és cirógattam a kiscicát miközben beletettem a hordozható dobozba. Persze normális esetbe nem csinálnék ilyet ,de mivel itt a menhely tulajdonos, akit biztos ki fognak faggatni arról ,hogy ki hogy bánik az állatokkal. Beletettem és már csusszantam is kifelé az ajtón ,miközben egyfolytában a cicának beszéltem. Amint kiértünk a drót kerítésen kívülre már le is fagyott arcomról a mosoly.
- Én nem vigyázok rá! felejtsd el. Utálom a macskákat. Különben se tudom mit kéne vele csinálnom, anyámék meg elutaztak. Én nem vigyázok rá. - akartam ki ,miután a kezembe nyomta a macskát. - Vigyázz rá te. - Adtam neki oda, nem sok választása volt, vagy megfogja ,vagy a földre huppan a cicamica. - Te vagy a lány, old meg. Én nem értek a gondoskodáshoz.- Vontam vállat és megnyomtam kocsim zárját. - További szép napot. Aztán ötöst kapjunk ám. - Intettem neki és kinyitottam a kocsiajtót.

Jade

Feldúltan ide-oda járkáltam a menhely kapujában. Hát komolyan mondom, ez a tanár nincs magánál. Miért kell mindig ezzel a nagyon vadbarommal egy csoportba osztania? De legalább, ha még több tagú csoportot alkotnánk. De nem, mert teljesen kettesben kell megoldanunk egy feladatot a biológia szakkörre. És ráadásul egy párt kell alkotnunk egy egész hétig! Hát ez egyáltalán nem normális dolog. Még, hogy ketten vigyázzunk egy macskára. Az a macska valószínűleg már a második nap világgá megy, hacsak nem az második percben. Összehúztam magamon a fehér bőrkabátot, majd elővettem telefonom, hogy megnézzem mennyit késett már Adam. Csupán tíz perce szobrozok itt, és hallgatom az állatok ugatását és nyöszörgését. Utálom a menhelyeket. Meg az állatokat is. Ebben a percben befutott Adam is.
- Hello. Örülök, hogy méltóztattál ideérni - mondtam gúnytól csöpögő hangon, majd kikaptam kezéből a macska hordozót, és elindultam befelé.

Fél óra elteltével már egy cirmos, fél perzsa macskával a tartóban jöttünk kifelé.
- Tessék fogd csak meg - adtam át neki a hordozót. - Utálom az állatokat, utálok veled közösködni... nem sorolom tovább. Úgy döntöttem, most három napig nálad lesz, három napig nálam, a hét elején pedig visszakapod, és te fogod behozni az iskolába - magyaráztam Adamnek, és közben kikerestem apám számát a mobilomból, hogy jöjjön végre értem.
- Szóval, valahogy old meg, hogy maradjon életben - mondtam neki, majd mint aki jól végezte dolgát, hátat fordítottam neki, hogy telefonáljak.

Adam

- Majd biztos kérek neked. Szerintem is. Hülye vagy te. - Szóltam a lány után. Most komolyan azt várja ,hogy majd hozogatok neki? ezt itt baszta el. Akkor nem lesz igazolása. Amúgy se maradok itt. Na jó itt kéne ,de most komolyan egy ilyen hülyeség miatt? Nevetséges. Válasszunk kitől akarok élebaszást? Az igazgatótól.... Vagy az edzőtől.... Még mindig az igazgató a kecsegtetőbb. A francba már. Én edzésre akarok menni.

Jajj, Istenem visszajött. Miért érdemeltem ezt az idiótát? Hát menjen már haza. Komolyan a nap 24 órájában velem akar lenni? De fasza.
- Tudom ,hogy csak miattam szeretsz ide járni és ,hogy óriási késztetést érzel arra ,hogy lenyald a nadrágomban lévő szerszámom. Ha gondolod megteheted, de csak ha nincs valami halálos betegséged. - Gúnyolódtam. - Miér nem húztál haza? - Ezt a rendességet. Hol a kupám ,amit épp most nyertem? Na már. Itt kéne lennie. Habár ,már így is tele van a szobám. Foci... Kosár... Versenyúszás.... Komolyan el kellene szállnom. De én nem teszem. Mert ilyen jóféle vagyok.
- Adam... Szépségem! - Köszöntött minket Den. Ekkora lúzert. Hogy lehet ilyen idiótán nyomulni? - Ugye nem veszitek komolyan ,az itt maradást? A rohadás sem üldögél itt. Ad ,te menjél edzésre ... Szivi te meg gyere velem ,csinálunk valami nagyon jót. Tudod kuki a punciba. - Ez fogyatékos. Miért csak én vagyok ebbe suliba normális? Na nem is baj.
- Na ,jól van én szerintem húzok ,ti meg azt dugdoztok amit akartok. Hallod gyere már. - Löködtem meg Dent.
- Jól van megyek. Ne tessék itt a számom. Hívj ,amint szabad vagy. - Adott Jadenek Den egy számot, aztán pofán nyalta. De most komolyan ,nem csók, nem puszi, hanem pofán nyalta. Mondom ,hogy kutya.
- A viszont nem látásra hervasztóka. - Rántottam ki cuccomat szekrényemből, majd becsaptam és már indultam is a pálya felé....

Jade

- Sírva? Nem ismersz te engem - forgattam meg gúnyosan szemeimet. - Nem szoktam én sírni. Soha - na ez az állítás talán egy kicsit elhamarkodottan csúszott ki számon, de végülis, nem is tudom mikor könnyeztem utoljára. Kemény vagyok. És ennek a látszatát tartanom is kell. 

- Menj. Kérhetnél nekem is - szóltam a srácnak és miután belenéztem órarendembe, örömmel konstatáltam, hogy ma már nem lesz több óránk. Szabad a délutánom. Arra az idióta bezárásra ugysem megyek. Mi nekem egy igazgatói? Hát minek vannak akkor az embernek szülei, ha nem azért, hogy kimagyarázzanak engem minden kínos helyzetből, hogy igazolást írjanak, eltartsanak és elkényeztessenek. - Semmi kedvem nincs, elmenni sem arra az idétlen bezárásra, mert ott is veled kellene egy légtérben tartózkodnom és az orvosi szobába sem megyek, mert a fehér színtől és attól a fertőtlenítő szagtól, ami az orvosikat körüllengi, ki tudok készülni - mondtam undorodva és a kórházak és doktorok gondolatára finom vonású arcom vonásai fintorba húzódtak. 

- Na hello Adam - intettem a srácnak, majd vállamra akasztottam táskámat és kifelé indultam. Aztán nagy megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy az ajtóban szemben álló tanár nem más, mint az a nagyon szerencsétlen osztályfőnököm, akinél ma jelenésmem van büntetésen. Remek. 

- Tanárúr - húztam széles vicsorra ajkaimat. Hát most miért nem tudtam kisurrani észrevétlenül? 

- Miss Wilde, ugye tudja, hogy körülbelül 10 perc múlva Mr. Scottal és Mr. Watsonnal várom a tantermükben? - Hogy nem tudta elfelejteni a nevemet? Ez se teljesen normális. 

- Persze tanárúr, nem felejtettem el.

- Akkor induljon el felfelé. El ne menjen, mert maga után megyek és visszahozom. És közölje az osztálytársaival is, hogy ne merészeljenek semmilyen kifogással eltűnni, mert különben maguk fognak takarítani a szertáramban - Ennyit erről. Duzzogva sétáltam vissza Adamhez, aki el sem mozdult a helyéről.

- Már most utálok idejárni. És miért? Mert Te is itt vagy - mondtam sértődötten, majd összefontam magam előtt karjaimat és nekidőltem a falnak. Én egészen mást terveztem délutánra. És nem is maradok itt. Csak még kitalálom, hogy lépek le.