Jade

- Sírva? Nem ismersz te engem - forgattam meg gúnyosan szemeimet. - Nem szoktam én sírni. Soha - na ez az állítás talán egy kicsit elhamarkodottan csúszott ki számon, de végülis, nem is tudom mikor könnyeztem utoljára. Kemény vagyok. És ennek a látszatát tartanom is kell. 

- Menj. Kérhetnél nekem is - szóltam a srácnak és miután belenéztem órarendembe, örömmel konstatáltam, hogy ma már nem lesz több óránk. Szabad a délutánom. Arra az idióta bezárásra ugysem megyek. Mi nekem egy igazgatói? Hát minek vannak akkor az embernek szülei, ha nem azért, hogy kimagyarázzanak engem minden kínos helyzetből, hogy igazolást írjanak, eltartsanak és elkényeztessenek. - Semmi kedvem nincs, elmenni sem arra az idétlen bezárásra, mert ott is veled kellene egy légtérben tartózkodnom és az orvosi szobába sem megyek, mert a fehér színtől és attól a fertőtlenítő szagtól, ami az orvosikat körüllengi, ki tudok készülni - mondtam undorodva és a kórházak és doktorok gondolatára finom vonású arcom vonásai fintorba húzódtak. 

- Na hello Adam - intettem a srácnak, majd vállamra akasztottam táskámat és kifelé indultam. Aztán nagy megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy az ajtóban szemben álló tanár nem más, mint az a nagyon szerencsétlen osztályfőnököm, akinél ma jelenésmem van büntetésen. Remek. 

- Tanárúr - húztam széles vicsorra ajkaimat. Hát most miért nem tudtam kisurrani észrevétlenül? 

- Miss Wilde, ugye tudja, hogy körülbelül 10 perc múlva Mr. Scottal és Mr. Watsonnal várom a tantermükben? - Hogy nem tudta elfelejteni a nevemet? Ez se teljesen normális. 

- Persze tanárúr, nem felejtettem el.

- Akkor induljon el felfelé. El ne menjen, mert maga után megyek és visszahozom. És közölje az osztálytársaival is, hogy ne merészeljenek semmilyen kifogással eltűnni, mert különben maguk fognak takarítani a szertáramban - Ennyit erről. Duzzogva sétáltam vissza Adamhez, aki el sem mozdult a helyéről.

- Már most utálok idejárni. És miért? Mert Te is itt vagy - mondtam sértődötten, majd összefontam magam előtt karjaimat és nekidőltem a falnak. Én egészen mást terveztem délutánra. És nem is maradok itt. Csak még kitalálom, hogy lépek le.