Jade

Éppen a félméteres melegszendvicsemet próbáltam magamba tuszkolni, mikor meghallottam a mellém telepedő Adam kérdését. Majdnem megfulladtam, ugyanis még az éppen aktuális falat is megakadt a torkomon, amit elméletileg harminckétszer kellett volna megrágnom, de gyakorlatilag már a hamradik rágás után lecsúszott torkomon. Most ez milyen kérdés? Ha akartam volna sem tudom levakarni arcomról a megdöbbenést, amit a kérdés váltott ki belőlem. Hihetetlen.
- Ööö - Na az értelmes megszólalás. Oké, most pedig összeszedem magam és visszavágok, valami normális szöveggel. Először is levakarom a képemről ezt a borzalmasan idétlen képet. Aztán befejezem a saját magam kritizálását. - Egyik sem talált - küldtem egy édes mosolyt a fiú felé, miközben összekulcsoltam térdeimen ujjaimat. - Nagyon rosszul tudtok arcról olvasni. Maradjunk a misszionáriánus póznál. Szeretem a megszokott dolgokat. - Már megint belém fagyott a szó. Hogy lehet, hogy nem vagyok ebben az átkozott városban három napja, de ezek a szerencsétlen vadbarmok, már most arról fantáziálnak, hogy milyen pózbam... nagyon remélem ez a Deniel még a közelembe se jön mégegyszer, különben félő, hogy nem fogom tudni magamban tartani a véleményem.
- Inkább tartsátok meg magatoknak az ilyen borzalmasan közönséges fantáziálgatásotokat - mondtam lenézően és ajkaim féloldalas grimaszba futottak. - Amint elkaptál kiköthetsz. Aztán magától érthetődően videót is csinálhatsz. Csak kár, hogy még nem volt ember, aki futásban leelőzött volna. És nem hiszem, hogy pont te leszel az a valaki, akitől ez ügyben rettegnem kéne - jegyeztem meg cinikusan, habár nem vettem volna biztosra, hogy nem érne utol. De mivel neki nem érdeke, hogy engem bárhova is kikössön, csak egyetlen kedves haverjának, nincs mitől tartanom. Ugyse tenné meg.