Jade

Lábamat lóbálva ültem az egyik kényelmetlen széken. Tánc óra. Mi az hogy tánc óra? Négy évig köteles voltam  mindenféle táncórán résztvenni, de annak vége. Biztos, hogy többet senki nem gyömöszöli a lábamat mindenféle magassarkúba. Már magától a gondolattül is rosszul vagyok, hogy egyáltalán csípőmet riszálva kell a táncparketten mutatványoznom. Hát komolyan. Inkább legyen még hat matek óránk. Túl élem, de hogy tánc. És ez a marha is jár táncra? Hol hagyta az eszeveszetten bolond haverját? Talán Deniel az egyetlen barátságos ember ebben a putriban, persze, ameddig nem akar rámugrani. Unottan hallgattam Adam és a tanár szóváltását. Hát, erről a pasiról is lerí, hogy a saját neméhez vonzódik. Hány annyira nyomorék él ezen a világos, aki pasi létére képes rikítóan pink farmernadrágot felvenni, meg hát elég gáz, hogy szedi a szemöldökét. A fogpiercingjéről már nem is beszélve. Milyen helyre kerültem? Lemondóan csóváltam meg fejemet és unottan megtámasztottam álamat egyik tenyeremben.
- Mi van velem? - kérdeztem egy mély sóhajtás után, de mikor megláttam a papírfecnit Adam kezében, összeállt a kép. Nem, nem, nem. Nagyon nem. Nyikkani se mertem. Reméltem, hogy minél rövidebb időn belül felébredek ebből a borzalmas rémálomból. Hát, hiába csipkedtem magam, nem ébredtem fel. Gondolatban még fel is pofoztam magam, de semmit.
- Tanár úr, ez valami félre értés. Tudja, az igazgató úr mikor beíratkoztam, egy szóval sem említette, hogy nekem bármilyen művészeti órára kell járnom. Tehát... - folytattam volna meggyőző szónoklatomat, de a tanár, csak füle mögé igazította szőkésbarna tincseit és szám előtt végig húzta egyik kedvét, és mintha egy kulcsot tartott volna kezében, háta mögé dobta azt.
- De tanárúr - szóltam felháborodottan.
- Igen, Ms Wilde? - kérdezte behízelgően nyálas hangján, az én zsebemből pedig kikandikált a nagykés.
- Ott tartottam, hogy én nem táncolhatok, mert... - na, mi az a tökéletes kifogás amivel érvelhetnék? Semmi.
- Jadie - Mit mondott? Ezt meg se hallottam. Hát a saját anyám nem mond nekem ilyet, hogy Jadie. Ezt mindjárt kiherélem. Mondjuk lehet már felesleges lenne, mert megelőztek. - Ugye nem zavar ha becéznek?
- Ami azt illeti.
- Szóval, Jadie. Látod ott azt a rettentően fess fiatalembert? - mutatott Adamre. Friss fiatalember, mikor leöntöm.
- Én nem tudok táncolni - hadartam, hátha meghallja, de esélytelen.
- Szépen odasétálsz hozzá és táncoltok - lökött egyenesen Adam felé én meg majdnem hogy neki estem.
- Hah - horkantottam fel cseppet sem nőiesen és szorosan összefontam magam körül karjaimat és arcom finom vonásai durcás grimaszba torzultak. - Nem táncolok veled. Nem hogy veled. Én nem táncolok - mondtam ellenmondást nem tűrő hangon, de egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy a tanár elindította a zenét és ott állt mellettünk.
- Én....
- Egy két cha-cha-cha tapsolta a ritmust a tanár, miközben mögém lépett és kezeivel derekamat kezdte mozgatni. Hát ezt menten felrúgom.