Adam

- Majd biztos kérek neked. Szerintem is. Hülye vagy te. - Szóltam a lány után. Most komolyan azt várja ,hogy majd hozogatok neki? ezt itt baszta el. Akkor nem lesz igazolása. Amúgy se maradok itt. Na jó itt kéne ,de most komolyan egy ilyen hülyeség miatt? Nevetséges. Válasszunk kitől akarok élebaszást? Az igazgatótól.... Vagy az edzőtől.... Még mindig az igazgató a kecsegtetőbb. A francba már. Én edzésre akarok menni.

Jajj, Istenem visszajött. Miért érdemeltem ezt az idiótát? Hát menjen már haza. Komolyan a nap 24 órájában velem akar lenni? De fasza.
- Tudom ,hogy csak miattam szeretsz ide járni és ,hogy óriási késztetést érzel arra ,hogy lenyald a nadrágomban lévő szerszámom. Ha gondolod megteheted, de csak ha nincs valami halálos betegséged. - Gúnyolódtam. - Miér nem húztál haza? - Ezt a rendességet. Hol a kupám ,amit épp most nyertem? Na már. Itt kéne lennie. Habár ,már így is tele van a szobám. Foci... Kosár... Versenyúszás.... Komolyan el kellene szállnom. De én nem teszem. Mert ilyen jóféle vagyok.
- Adam... Szépségem! - Köszöntött minket Den. Ekkora lúzert. Hogy lehet ilyen idiótán nyomulni? - Ugye nem veszitek komolyan ,az itt maradást? A rohadás sem üldögél itt. Ad ,te menjél edzésre ... Szivi te meg gyere velem ,csinálunk valami nagyon jót. Tudod kuki a punciba. - Ez fogyatékos. Miért csak én vagyok ebbe suliba normális? Na nem is baj.
- Na ,jól van én szerintem húzok ,ti meg azt dugdoztok amit akartok. Hallod gyere már. - Löködtem meg Dent.
- Jól van megyek. Ne tessék itt a számom. Hívj ,amint szabad vagy. - Adott Jadenek Den egy számot, aztán pofán nyalta. De most komolyan ,nem csók, nem puszi, hanem pofán nyalta. Mondom ,hogy kutya.
- A viszont nem látásra hervasztóka. - Rántottam ki cuccomat szekrényemből, majd becsaptam és már indultam is a pálya felé....

Jade

- Sírva? Nem ismersz te engem - forgattam meg gúnyosan szemeimet. - Nem szoktam én sírni. Soha - na ez az állítás talán egy kicsit elhamarkodottan csúszott ki számon, de végülis, nem is tudom mikor könnyeztem utoljára. Kemény vagyok. És ennek a látszatát tartanom is kell. 

- Menj. Kérhetnél nekem is - szóltam a srácnak és miután belenéztem órarendembe, örömmel konstatáltam, hogy ma már nem lesz több óránk. Szabad a délutánom. Arra az idióta bezárásra ugysem megyek. Mi nekem egy igazgatói? Hát minek vannak akkor az embernek szülei, ha nem azért, hogy kimagyarázzanak engem minden kínos helyzetből, hogy igazolást írjanak, eltartsanak és elkényeztessenek. - Semmi kedvem nincs, elmenni sem arra az idétlen bezárásra, mert ott is veled kellene egy légtérben tartózkodnom és az orvosi szobába sem megyek, mert a fehér színtől és attól a fertőtlenítő szagtól, ami az orvosikat körüllengi, ki tudok készülni - mondtam undorodva és a kórházak és doktorok gondolatára finom vonású arcom vonásai fintorba húzódtak. 

- Na hello Adam - intettem a srácnak, majd vállamra akasztottam táskámat és kifelé indultam. Aztán nagy megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy az ajtóban szemben álló tanár nem más, mint az a nagyon szerencsétlen osztályfőnököm, akinél ma jelenésmem van büntetésen. Remek. 

- Tanárúr - húztam széles vicsorra ajkaimat. Hát most miért nem tudtam kisurrani észrevétlenül? 

- Miss Wilde, ugye tudja, hogy körülbelül 10 perc múlva Mr. Scottal és Mr. Watsonnal várom a tantermükben? - Hogy nem tudta elfelejteni a nevemet? Ez se teljesen normális. 

- Persze tanárúr, nem felejtettem el.

- Akkor induljon el felfelé. El ne menjen, mert maga után megyek és visszahozom. És közölje az osztálytársaival is, hogy ne merészeljenek semmilyen kifogással eltűnni, mert különben maguk fognak takarítani a szertáramban - Ennyit erről. Duzzogva sétáltam vissza Adamhez, aki el sem mozdult a helyéről.

- Már most utálok idejárni. És miért? Mert Te is itt vagy - mondtam sértődötten, majd összefontam magam előtt karjaimat és nekidőltem a falnak. Én egészen mást terveztem délutánra. És nem is maradok itt. Csak még kitalálom, hogy lépek le.

Adam

- Mi az ,hogy közönséges? Édesem néztél te már rám? Mert ha nem látnád ,a kinézetemen semmi hiba. E belsőm is tökéletes. Szóval amire gondolok az is fenomenális. Szerintem gondolkodj el máskor ,hogy ,mise használod a szádat. Inkább gyakoroljál mást. Vetted? - Tévedés ne essék, nem vagyok én egós, csupán tisztába vagyok az egyértelmű dolgokkal. Mi az ,hogy szidjuk azt amibe semmi kifogásolható van? Ejnye-bejnye. Nembaj. új még a kis csaj. Majd belejön.
- Tisztázzuk... Szóval ha megfoglak akkor kikötözhetlek? Fenomenális. - Egy hanyag mozdulattal megragadtam csuklóját és egy huncut kisfiús vigyort küldtem felé.
- Hát nekem ,úgy tűnik ,hogy mennünk kéne kötelet keresni. - Löktem arrébb. - Na jó, nem teszem meg, mert én olyan rendes vagyok. De azért még kapsz azért ,mert ilyen genyó vagy velem. De ez az első napod. Nem szeretném ,hoy már első nap sírva menj haza. Brühühü. - - Kezdtem gúnyosan sírást szimulálni.
- Na szóval menünk kéne az orvosiba. Kéne igazolás ,vagy mi a szösz. - Hát igen az se ártana. Elvégre nem akarok én még egy elzárást. Habár erre se megyek be az tuti...

Jade

Éppen a félméteres melegszendvicsemet próbáltam magamba tuszkolni, mikor meghallottam a mellém telepedő Adam kérdését. Majdnem megfulladtam, ugyanis még az éppen aktuális falat is megakadt a torkomon, amit elméletileg harminckétszer kellett volna megrágnom, de gyakorlatilag már a hamradik rágás után lecsúszott torkomon. Most ez milyen kérdés? Ha akartam volna sem tudom levakarni arcomról a megdöbbenést, amit a kérdés váltott ki belőlem. Hihetetlen.
- Ööö - Na az értelmes megszólalás. Oké, most pedig összeszedem magam és visszavágok, valami normális szöveggel. Először is levakarom a képemről ezt a borzalmasan idétlen képet. Aztán befejezem a saját magam kritizálását. - Egyik sem talált - küldtem egy édes mosolyt a fiú felé, miközben összekulcsoltam térdeimen ujjaimat. - Nagyon rosszul tudtok arcról olvasni. Maradjunk a misszionáriánus póznál. Szeretem a megszokott dolgokat. - Már megint belém fagyott a szó. Hogy lehet, hogy nem vagyok ebben az átkozott városban három napja, de ezek a szerencsétlen vadbarmok, már most arról fantáziálnak, hogy milyen pózbam... nagyon remélem ez a Deniel még a közelembe se jön mégegyszer, különben félő, hogy nem fogom tudni magamban tartani a véleményem.
- Inkább tartsátok meg magatoknak az ilyen borzalmasan közönséges fantáziálgatásotokat - mondtam lenézően és ajkaim féloldalas grimaszba futottak. - Amint elkaptál kiköthetsz. Aztán magától érthetődően videót is csinálhatsz. Csak kár, hogy még nem volt ember, aki futásban leelőzött volna. És nem hiszem, hogy pont te leszel az a valaki, akitől ez ügyben rettegnem kéne - jegyeztem meg cinikusan, habár nem vettem volna biztosra, hogy nem érne utol. De mivel neki nem érdeke, hogy engem bárhova is kikössön, csak egyetlen kedves haverjának, nincs mitől tartanom. Ugyse tenné meg.

Adam

- Igen simán otthagytalak volna és nem is hiányoztál volna. - Hallottam meg a lány hangját. Úgyis tudtam ,hogy kijut valahogy. Nem egy elveszett teremtés.
- Aztapicsa...- Kezdett szaporán verni szivem ,ami egy pillanatra leállt ,mert kishijján meghaltam egy lépcsőgurulásba. De túl ügyes voltam hozzá. Mekkora idióta ez a csaj.
- Tudom merre van az orvosi ,de most büfébe megyünk. Van pénzed ,vagy tartozni akarsz nekem? Megsúgom ,nem pénzbe kell visszafizetned. - Varázsoltam arcomra egy perverz vigyort. Nem vagyok ám én ekkora állat. Talán nagyobb is ,de ez most lényegtelen.
- Nem ő az egyetlen. - Mormogtam orrom alatt. Hát igen rengeteg liba ugrál körülöttem. Holott van barátnőm ,ha minden igaz. Na mindegy ezeknek már az se riasztó.

- Hallod ,melyik a kedvenc szexpózod? - Kérdeztem ,miután eltűnt a büfés.- Mert Den szerint a kutya vagy a 69es. Szerinte ez az arcodra van írva. Na szóval mostanában te vagy a témája. Például arról is mesélt ,mit tenne veled ,ha meztelenül ki lennél előtte kötözve... Először a melleidet harapdálná, aztán lenyalná az egész tested... Utána pedig belegyömiszkölné a kezét a puncikádba... Meg egyéb ennél durvább dolgok. A szívemre kötötte ,hogy kösselek ki valahova. És most remek az alkalom. - Elvettem hot-dogom ,majd tovább dumáltam.
- Na szóval meg kell tennem. Meg le is kamerázom ,elküldöm valamelyik TV csatornának. Na hova kötözzelek ki? Választhatsz. - Karoltam belé játékosan...

Jade

Hát az biztos, hogy nem kellett sokáig könyörögnie, hogy fájdalmat okozzak neki.
- Dehogynem merem - küldtem felé egy negédes mosolyt, majd összeszedtem minden erőmet és akkorát rúgtam bokájába, amekkora csak kitellett tőlem. Esküszöm, ez nekem fájt. Ez meg még színészkedni se tud.
- Szeretne társaságot - vágtam rá rögtön, de mondatát hallva fenyegetően összeszűkítettem szememet és csípőre vágtam jobb kezemet, másikkal pedig oldalba könyököltem, ahogy elhaladt mellettem. - Tanár úr. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a párok mindenhova együtt menjenek, hiszen mégis csak meg kell ismernünk egymás testének rezdüléseit - Ez de gázul hangzott. Nem baj. Rengeteg mindenre képes vagyok, hogy megmeneküljek egy olyan kötelezettség alól, amit ki nem állhatok. - Egy szó mint száz, el kell kísérnem. És különben sem venném a szívemre, ha kedvenc tanítványa megsérülne - néztem rá esdeklően a férfire, aki éppen körmét piszkálgatta. Atyám, csak innen meneküljek.
- Akkor menjen. De ne tegyen Mr Scottban még több kárt! - kiabált utánam már majdnem hogy hisztérikus hangján. - Még szeretnék magukkal az órámon találkozni.
- Persze. Na persze - vágtam be magam után keményen az ajtót és fellélegeztem, ahogy kiléptem a sok táncos lábú girnyó közül. Tök feleslegesen járok ide. Szétnéztem a folyosón és rögtön Adam után indultam.
- Szemét. Képes lettél volna otthagyni. Megjegyeztem - köptem felé a szavakat és a lépcsőn kitettem elé lábam, így meg kellett állnia, de csak megcsúszott. A francba, hogy nem sikerült elvágódnia. - Tanárúr kiskedvence, csak hogy tudd az orvosi egészen biztosan a másik irányba van - mondtam cinikusan és a büfében befurakodtam elé. Elsőbbségem van, vagy mi. Nőből vagyok. Jah, igen, ilyenkor ez is eszembe jut.
- A fogpiercinges tánctanár teljesen rád van indulva - kacagtam fel ismét lenézően. - Miután eljöttél, szóltam az érdekedben, hogy ő is bejön neked - kacsintottam rá, majd a sajtos melegszendvicsemmel leültem az első szabad asztalhoz.

Adam

- Én tudok táncolni. Én voltam az első elsős bálkirály. Azér nagyjából tudok. De cha-cha-cha... Ez nem normális. - Ráztam meg fejem ,de végül megtetszett a csajszi ötlete.
- Oké, rúgjad ,de vigyázz ,mert nekem kell még a lábam. - De , majd biztos elviszem magammal. Hülye ez. Itt hagyom eltáncikálgat ő magában.
- Na nm mered? - Kérdeztem vigyorogva ,de már rúgott is. - Áúúú - Kiáltottam fel színészien. Amúgy meg nem is fájt annyira. Na jó ,talán egy kicsit. - Tanár Úr. Ez a hülye liba eltörte a lábam. - Szóltam mérgelődve.
- Jól van ,ne sipákoljon már, irány az orvosi. Kisasszony ,maga pedig jöjjön ide. Vagy Adam urfi szeretne társaságot? - Küldött felém egy angyali vigyort.
- Dehogy tanár Úr. Nehogy Jade lemaradjon. Segítsen neki nagyon kezdő. - Intettem és hallottam a tanár vinnyogóan lányos nevetését.
- Csá. - Mentem neki szándékosan Jadenek sántítva ,majd amint ,nem is a doktor szobához indultam ,hanem a büfé felé. Nagyon éhes vagyok...

Jade

Gúnyosan röhögtem fel, ahogy láttam Adam arcát, ahogy a tanár magát billegetve sétált el a többi pároshoz, hogy szemmel tartsa, ahogy egymás lábára taposnak.
- Felejts el - mondtam komolyan Adamnak, majd hátráltam volna, hogy felkapjam táskám és lelépjek ebből az őrültek házából, de a srác gyorsabb volt. - Figyelj, utálok táncolni. Egyáltalán utálom, ha valaki mással kell táncolnom. Utoljára kilencévesen táncoltam az iskolai farsangon - jajongtam, miközben egyik kezemet kihúztam tenyeréből. - Te tudsz egyáltalán táncolni? Vagy csak a labdát tudod megbájolni a borzalmas kéz mozdulataiddal? - kérdeztem gunyorosan egy nyelvnyújtás kíséretében. Semmi kedvem táncikálni. - Mit szólnál, ha segítenék lebénulni? - néztem fel rá izgatottan és egy gonosz tervet eszeltem ki. Vagyis, sokkal inkább praktikus, csak Adam számára egy kissé fájdalmas.
- Ez a jobbra balra lépkedés kezd unalmassá válni. Én javaslom, hogy sérülj le. Akkor mind a ketten felmentést kapunk az óra alól - vigyorogtam rá. - Csak belerúgok egyet a sípcsontodba te összeesel, aztán elkísérlek az orvosiba, már, ha van itt valami olyan - jegyeztem meg felhúzott orral. Ki tudja mit van itt, ha a normális órák helyett táncot, drámát, meg éneket tanítanak.
- Benne vagy? - kérdeztem és már fel is emeltem lábamat, hogy mielőtt ideérne kedvenc tanárunk, ki tudjam vonni magunkat a táncóráról.

Adam

Ja tényleg ez az új csaj.Mit keres ez itt? Mindig ott van ahol én? Hát hallatlan ,komolyan mondom. Felháborító. Amíg ő a tanárnak hisztizett én keresztbe fontam karjaim ezzel is jelezve ,hogy felejtsenek el. De majd táncikálok mint egy majom. Ekkora idiótaságot. Álltam és figyeltem az arcokat. A lányok fülig érő mosollyal, kivéve Ashley ,aki a dagadt Markot kapta párjául. De a fiúk ,mind csak dühöngtek. Hát táncikáljanak a lányok. Tőlem le is vetkőzhetnek.

- Elhiheted ,hogy nekem sem ,minden álmom táncolni és nem is fogok. - Vetettem kurtán a lánynak ,miközben majd megszakadtam a röhögéstől ,amit Mr Patric levágott. - Hallottad a mestert. - Röhögtem a lányon. De szerencsétlen.

- Fel ,talpra fel. Ó emberek ,hát a tánc az élet. Hogy nem lehet azt szeretni? Egy forgás, két risza és cha-cha-cha. - Jézusom. Ez meg itt táncol, hát komolyan szememet eltakarva fogok rohanni a mosdóig. - Hajrá. - Húzott fel az egyik székről és ráncigálni kezdett.
- Hagyjon már békén. Utálok táncolni. - Na jó én most ütöm agyon. Ez megfogta a seggem. Hol van ilyenkor az igazgató?
- Na jó táncolok. - Vágtam rá hirtelen. - Na gyere ide italoskám. - Húztam oda a lányt. - Táncolni fogsz ,oké? - Kérdeztem... De hát én nem tudok táncolni....

Jade

Lábamat lóbálva ültem az egyik kényelmetlen széken. Tánc óra. Mi az hogy tánc óra? Négy évig köteles voltam  mindenféle táncórán résztvenni, de annak vége. Biztos, hogy többet senki nem gyömöszöli a lábamat mindenféle magassarkúba. Már magától a gondolattül is rosszul vagyok, hogy egyáltalán csípőmet riszálva kell a táncparketten mutatványoznom. Hát komolyan. Inkább legyen még hat matek óránk. Túl élem, de hogy tánc. És ez a marha is jár táncra? Hol hagyta az eszeveszetten bolond haverját? Talán Deniel az egyetlen barátságos ember ebben a putriban, persze, ameddig nem akar rámugrani. Unottan hallgattam Adam és a tanár szóváltását. Hát, erről a pasiról is lerí, hogy a saját neméhez vonzódik. Hány annyira nyomorék él ezen a világos, aki pasi létére képes rikítóan pink farmernadrágot felvenni, meg hát elég gáz, hogy szedi a szemöldökét. A fogpiercingjéről már nem is beszélve. Milyen helyre kerültem? Lemondóan csóváltam meg fejemet és unottan megtámasztottam álamat egyik tenyeremben.
- Mi van velem? - kérdeztem egy mély sóhajtás után, de mikor megláttam a papírfecnit Adam kezében, összeállt a kép. Nem, nem, nem. Nagyon nem. Nyikkani se mertem. Reméltem, hogy minél rövidebb időn belül felébredek ebből a borzalmas rémálomból. Hát, hiába csipkedtem magam, nem ébredtem fel. Gondolatban még fel is pofoztam magam, de semmit.
- Tanár úr, ez valami félre értés. Tudja, az igazgató úr mikor beíratkoztam, egy szóval sem említette, hogy nekem bármilyen művészeti órára kell járnom. Tehát... - folytattam volna meggyőző szónoklatomat, de a tanár, csak füle mögé igazította szőkésbarna tincseit és szám előtt végig húzta egyik kedvét, és mintha egy kulcsot tartott volna kezében, háta mögé dobta azt.
- De tanárúr - szóltam felháborodottan.
- Igen, Ms Wilde? - kérdezte behízelgően nyálas hangján, az én zsebemből pedig kikandikált a nagykés.
- Ott tartottam, hogy én nem táncolhatok, mert... - na, mi az a tökéletes kifogás amivel érvelhetnék? Semmi.
- Jadie - Mit mondott? Ezt meg se hallottam. Hát a saját anyám nem mond nekem ilyet, hogy Jadie. Ezt mindjárt kiherélem. Mondjuk lehet már felesleges lenne, mert megelőztek. - Ugye nem zavar ha becéznek?
- Ami azt illeti.
- Szóval, Jadie. Látod ott azt a rettentően fess fiatalembert? - mutatott Adamre. Friss fiatalember, mikor leöntöm.
- Én nem tudok táncolni - hadartam, hátha meghallja, de esélytelen.
- Szépen odasétálsz hozzá és táncoltok - lökött egyenesen Adam felé én meg majdnem hogy neki estem.
- Hah - horkantottam fel cseppet sem nőiesen és szorosan összefontam magam körül karjaimat és arcom finom vonásai durcás grimaszba torzultak. - Nem táncolok veled. Nem hogy veled. Én nem táncolok - mondtam ellenmondást nem tűrő hangon, de egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy a tanár elindította a zenét és ott állt mellettünk.
- Én....
- Egy két cha-cha-cha tapsolta a ritmust a tanár, miközben mögém lépett és kezeivel derekamat kezdte mozgatni. Hát ezt menten felrúgom.

Adam

Hát ez kész ez a csaj. Ha nem szólt volna közbe tuti megúsztuk volna. De nem, miatta itt kell maradnunk ,hát behalok.na jó nem idegesítem magamat ilyeneken. De akkor is az utolsó edzés lesz a meccs előtt. Nagy lendüllettel vágtam be szekrényem ajtaját. Jézusom... tánc óra lesz. Most őszintén melyik sültökör találta ki ,hogy kötelező minden másodikasnak táncra járnia? Mert a suli belépett valami ,mit tudom én milyen bugyutaságba. Katasztrófa. El ne képzelje senki ,hogy én majd énekelgetni ,meg táncolni fogok. De kötelező.... Miért pont a másodikasoknak? A többiek persze lovagolnak, meg ilyeneket csinálnak, de a másodikasoknak pont ezt kell. Szép. Egyre jobban kezdem megutálni ezt az iskolát.

- Na akkor kedves gyerekek ,amint megígértem nektek... Mr Scott esetleg ne jó az órája? Vagy máskor küldjek emlékeztetőt? Üljön le. - Ez a pasi ,de buzi. Most komolyan. Ilyen fejjel ,meg ezzel a hülye beszéddel... Mindenki azt mondja ,hogy az. De egyértelmű. Katasztrófa.
- Várjon. Inkább jöjjön ide. - Hát akkor jól van ,elém dugott egy dobozt ,és lefelé mutogatott ,mikor megint el kezdett beszélni. - Mielőtt a fiatalember megszakított ,azt szerettem volna elmondani ,hogy mivel előző órán nem voltak hajlandók párt választani ,ezért húzni fogunk. Minden fiú sorba áll és kihúz egy nevet a kalapból és az lesz a párja ,akinek a nevét húzz. - Unottan kihúztam egyet és ahogy félrelökött kezdtem kibontani.
- Ki a rosseb az a Jade Wilde? - Kérdeztem jó hangosan ,miközben a fejemet vakargattam.
- Ejnye ejnye ,hogy beszél? - Fúj ,de utálom ezt a tanárt. De visszafeleltem volna neki...

Jade

Előre fordultam, de felesleges volt, ugyanis a tanár még mindig ott magyarázott a hátam mögött a két fiúnak. Hát, azt hiszem rögtön az első napomon sikerült bevágódnom az osztályfőnökömnél. Ha anyámék megtudják, hogy máris sikerült bezárást szereznem magamnak, egész biztos, hogy kinyírnak. Ezért se kell megtudniuk.
- Szegény Adam, nem lesz, akit edzés után ápolgassanak a csajok, ha sikerült kitörnie a nyakát - magyaráztam csak magamnak gunyoros hangon, de egy kicsit hangosabbra sikerült, így valószínűleg a hátam mögött ülö két idióta is meghallotta. Igazgató, bezárás...
- Szerintem rögtön be kellene vinni titeket a pszichiátriára. Ott senkit nem háborgathatnátok - kacagtem fel gunyorosan, majd összepakoltam cuccaimat, mert az óra végét jelző csengő megszólalt.


- Mi az, hogy kössz? Tudtommal nem én küldözgetek magamnak szerelmes leveleket az óra közepén! - szóltam felháborodottan a srácnak, majd határozottan bevágtam szekrényem ajtóját, majd hallgattam Adamet és előhúztam táskámból az epres shake-emet és meg lebegtettem orra előtt.
- Nálam van mivel leöntenem azt a béna fejedet, szóval viselkedj - küldtem egy negédes mosolyt a srác felé, majd fogtam magam és bevágódtam a következő órámra, ami ha minden igaz, tánc lesz. Remek. Mióta vannak itt ilyen órák? Mégse megyek be. Meggondoltam magam. Ekkor már azonban nem tudtam semerre kiszökni, ugyanis megérkezett a tanár.

Adam

Ne már. Most miért kell felolvasnia? Utálom ezt a tanárt. Körülbelül a fél osztály rajtunk röhögött, de kit érdekel? Nekem ez úgysem cikis. Kevés ahhoz egy levélke ,hogy engem lejárasson. Hát én meg fojtom ezt a csajt. Most miatta kell elzárásra mennem? De fasza.
- Tanár úr én nem tudok elzárásra menni. Fociedzésem lesz. - Szögeztem le ,amikor visszacsúsztam normális ülő helyzetembe. De már láttam a nézéséből ,hogy leszarja. Meg amúgy is utál.
- Mr. Scott ,nem igazán tudom elképzelni ,hogy maga akkora sztár a pályán ,hogy egyetlen edzést nem bírnak ki Ön nélkül. - Vetette oda gúnyosan.
- Tanár úr ezt maga nem értheti. - Tiltakoztam. De hát nekem ott kell lennem.
- De nem is akarom. - Szögezte le. Komolyan azt várom ,melyik nap nem jön be órára a tanár ,mert kipurcant. Tuti van 200 éves ,mit keres az iskolában? Fejemet jobbra fordítottam ahol éppen Den kezdett el zabálni. Mint egy disznó ,komolyan.
- Mr Filman, díjaznám ,ha eltenné az ételt ,mert úgy emlékszem nem adtam rá engedélyt ,hogy egyen. - Jajj ezt a primitív ökröt. Komolyan ,hogy lehet ilyen gázul beszélni?
- Szarok rá. - Na jó erre muszáj volt felröhögnöm. Hát igen Dant totálisan nem érdeklik a tanárok. De hát a szüleit sem. Ők még a fiúkkal se foglalkoznak. Épp ezért narkós és minden őrültségbe benne van. És az én legjobb haverom, aki az egyetlen aki tudja hol élek és nem vet meg érte.
- Akkor a kedves barátjával együtt lefáradhatnak az igazgatóiba. Most! - Én? Én miért? Semmi rosszat se csináltam. Hülye ez a tanár. Háh, csengő. Most már nem vagyok köteles lemenni.

- Szia szépségem. - Lépett oda Den a csajhoz. Mind a kettőt most fogom agyonütni. Mi az hogy bezárás? Na jó nem ez az első alkalom, de edzésem van és az edző letekeri a fejem.
- Kösz az elzárást mind a kettőtöknek. De kár ,hogy most nincs nálam semmi üdítő. Most is használnám. - Vágódtam be közéjük és a szekrényeknek dőltem...